Téliesebb napok

Két napja megint hülyéskedik a gépem és folyton Reset-el, a legrosszabb percekben :(

Mivel ez egy ideje kimaradt ezért nagyon gyanítom, hogy a vonal minősége valahol bejátszik. Mióta nem írtam telnek a napok, de nem eseménytelenül. Rám mindig az jellemző, hogy sosincs időm semmire, legalábbis nekem mindig többre lenne kedvem mint amennyit bírok. Volt pár külsős munkás napom, amikor a Giorgos Konstatinou zongorista honlapjának kaparintottam vissza a fejlesztését. Ezt a lapot én terveztem és én tartom fent, de a nyáron berágtam a Giorgos mamájára, aki nekem barátnőm, csak szoktak nézeteltéréseink lenni amolyan sunyi, nem megbeszélős módon, na szóval a nyáron leráztam magamról a dolgot, aztán most visszavettem.Aztán voltunk az Athéni gyerekkórház vendégei egy fimózisműtét erejéig, ami nagyon taccsra dobta a családot jó pár napra. Ma meg az első nap, hogy bekapcsoltuk a fűtést, eddig a nappaliban lévő kandalló elégnek bizonyult az egész házra, de ma már bizony be kellett a központit durrantani.

Mai 2 órás kutyakakáltatás az erdőben. A patakmeder még mindig teljesen száraz, még alig volt egy kis eső :(

Eljött a hidegebb idő és mivel Bizsut sajnos kénytelenek vagyunk megkötve tartani, ezért a több gyaloglásra rá vagyok kényszerítve. Ne kérdezzétek miért kell megkötni, hosszú lenne elmesélni minden próbálkozásunkat, a kutyust nem lehet kordában tartani, rengeteg kárt okozott virágokban, ágyásokban, ráadásul már rettenetesen erős és nem akar leszokni a ránk mászásról, kifárasztott engem is, pedig én abszolút kutyamániás vagyok. Így hát a drága meg van kötve és punktum. Majd ha idősödik és csillapul, meglátjuk.

Az én szófogadó, drága, komoly kutyafiúm. Bizsu képtelen tőle tanulni, egyre lükébb...

APXE

Tegnap is kulturális eseményen vehettem részt, ami felkavarta kicsit a kedélyállapotom, mert megint jött egy halom ötletem. Azt tudni kell rólam, hogy eszméletlen sok ötletem van, azoknak 10%-t sem tudom kivitelezni segítség illetve mások közreműködése nélkül, ugyanis egyedül nagyon nehéz bármit is elérni, főleg ha már tele van a napod és életed feladatokkal, programokkal, hivatással -gyereknevelés. Sajnos minden amit csinálok ez utóbbi kárára megy..

Szóval, hogy visszakanyarodjak eredeti témámhoz, ideszólt valamikor a múlt héten Sandra, a Cohili strandon lévő Concert színház tulajdonosnője és jó haverinám (a barátnő szót nem igazán használnám ide)-szóval ideszólt, hogy jön egy marék orosszal és lesz koncert. Igaziból nem értettem miről is lesz szó, de mindenképpen örültem annak, hogy nem enged még beleesni a téli elkerülhetetlen letargikus állapotba, amikor-is itt minden leáll és téli álmát alussza.Aztán tegnap megvolt az esemény és ma egy kis internetes kutatás után összeállt a kép arról, hogy min is vehettem részt, sztem egyedül én értettem meg pontosan miről van szó :) (ezt a tiszta szerénység íratta velem :) :) :).

Van egy APXE (ejtsd: ÁRHÉ) nevezetű mozgalom, melynek célja, hogy a mai modern művészeteket összekapcsolja az ókori görög eredettel. Ezt igaziból két ember találta ki, egy ukrán Dmitri Mickhalevski és egy amerikai görög művészember, Demetrius Spaneas. Ez utóbbi a kulcsembere az egésznek, egyrészt benne van minden, ami egy őrült művészben benne kell legyen, ezenkívül egy fantasztikusan karizmatikus egyéniség, kimondottan jóképű, vonzó férfi és ez semmiképp nem mellékes mikor valamilyen célt akar elérni az ember. Férjem 28 évesnek nézte aztán kiderült, 40. Aranyos, kedves, jól elbeszélgettünk még az amerikai választásokról is. Szóval Dimitri nemcsak külsejét illetve szerencsés, hanem jó helyre született, pénzes családba, így egész életében hobbyjával foglalkozott és foglalkozik. Elvégzett különböző egyetemeket és kurzusokat, 25 éves kora óta tanít zeneiskolákban és egyetemeken az USA-ban, saját maga zeneszerző, megjelentek CD-jei és legutolsó "álma" (őrültsége :)), hogy az APXE keretén belül összeköti a természetközeli és Ázsiai népek zenéjét a modern zenei elemekkel és ókori matematikai formulákkal. Több magyarázatra nem vállalkozom, nem vagyok zenész :) Ennek érdekében fogta magát és feleségét, és egy teljes évre Szentpétervárra költözött, amelyet bázisnak használt Ázsiai koncertjeihez és zenei tanulmányútjaihoz. Az idén márciusban költözött vissza Bostonba, amikor is karmesteri posztot ajánlottak neki, most nem tudom hirtelen melyik zenekarban, de minden a honlapján olvasható itt: http://www.dspaneas.com

D. Spaneas bevezetője a koncert előtt. Ukrán újságíró fordítja ukránra amit mond, mert a közönség nagy része az ukrán festőkből tevődik össze.

Szóval miután már egy ideje megint az USA-ban él, jött az ötlete, hogy mivel sok apró kis videoklipje van az útjairól, ezeket össze kéne vágni és készíteni egy APXE dokumentumfilmet. Így aztán ötlet ötletet követve, összetoborozott egy kb. 10 festőből és saját maga plusz 2 zenészből álló csoportot és eljöttek Görögországba, ez „eredet”-hez, a „forrás”-hoz, hogy itt próbálják a képeket kiállítva és zenélve megadnia végső méltó záróakkordokat a dokumentumfilmhez. Szóval a forgatás egy része tegnap volt. Mikor mi odaértünk du 4 után, a festményeket az olívafák alatt találtuk, minden fa alatt egy festmény, gyönyörű volt, engem nagyon megfogott az egész. Aztán a festmények felkerültek a színpadra és előttük volt a koncert. A koncert első részében modern és klasszikus zongorakoncertet hallhattunk, én ebben kicsit konzervatív vagyok, nem mondhatom, hogy rajonganék a modern dolgokért, így az igazi élvezetet számomra a Liszt Ferenc darab jelentette, amit Giorgos Konstantinou zongoraművész játszott, Sandra fia, Budapesten élő zongorista.

Giorgos Konstantinou Liszt előadása.

D. Spaneas improvizációkat adott elő, amit egy idő után nem lehetett élvezni, mert hirtelen leszállt az este és a hideg, így hamar befejezte, és ezután felcsődültünk művészek és barátok meg egyéb slepp :) Sandrahoz vacsorára és borozgatásra. Sikerült fiam műveire újból véleményt kapnom egyetemi rajztanároktól és festőktől, egybehangzóan az volt a vélemény, hogy habár már sok tehetséges gyerekrajzzal találkoztak, de fiam rajzaiban van valami egyedi, különleges, ahogyan a vonalakat húzza és a mozgást ki tudja fejezni. Így biztattak, vegyen részt az APXE keretén belül rendezett nemzetközi gyerekrajzversenyen, melynek témája – mi más lehet - „My Hellas”. Az APXE honlapja: http://www.apxe.org

Sandra egyik ajándéka, a festőnő aki alkotta olívaágcsokrot szorít a kezében. A hátul látható festmények mind ennek a 2 hetes turnusnak az eredményei és van egy sorozat - pont ez, ami a két nő háta mögött látszik - mely témája a görög ábécé, a festmények mindegyikében az ábécé egyik betűje van elrejtve. Én észre sem vettem volna ha fiam fel nem kiált meglepetésében, rögtön ahogy a festményekre nézett.

Sandra másik ajándéka az egyik festő-egyetemi tanártól, saját háza.

Jazz improvizációk 3 hangszerre. Dimitris a furulyát és zongorát is váltogatta.

sssst: ...én inkább Konstantinout hallgattam volna még egy kicsit:)))))

Telnek a napok, kultúrális programok is voltak

Na szépen telnek a napok. Utolsó bejegyzésem óta nem bírtam magam kipihenni. Jó pár napig a földrengés után nagyon rosszul aludtam, illetve későn feküdtem, aztán most meggyőztem végre magam, hogy teljesen hiábavaló a rettegés, sőt, rosszabb, de most meg egyéb dolgok miatt nem alszom ki magam, mint pl. most, ezt az alvókámból csípem le..Ilyenkor van mindig itt az ideje, hogy webmesteri feladataimat lássam el, közben persze a többi sem áll le, ha minden igaz lesz egy román csoportom Karácsonyra, amire alaposan fel kéne készülni, mert a vallási-kolostori szakszöveget kimondottan be és meg kell tanulnom, nincs benne semmi gyakorlatom. Ugyanis kolostorokba rohangálok majd velük. Arról akartam beszámolni, hogy az ezelőtti évek ilyenkori csendjéhez képest, az idén elég jó a helyzet. Volt egy kis összeröffenés október 10-n a Limni-beli színházban, a 180 éves sikeres orosz-görög kapcsolatokra emlékezve. Egy adag orosz intellektuel volt itt pár napig, illetve nem itt, hanem Athénban, de átugrottak hozzánk meglátogatni az oroszországi Szent János csodatévő múmiáját és tartottunk egy kis fórumot a színházban. Ennek keretén belül fellépett Giorgos Konstantinou, a Magyarországon végzett és többnyire ott lakó zongorista, akinek saját szabadtéri színháza van itt Limni mellett, rajta kívül pedig fellépett a Mirosnikov család, anya zongoránál és fia csellóval. Kellett volna legyen egy híres orosz kórus, akik bizánci énekeket adtak volna elő és mindenki arra várt, de egyszerűen valami sztrájk miatt a repülőjük nem repült aznap, így beugrottak Mirosnikov-ék.

Megjelent Kehidoglu politikusunk is, és egy nagyon érdekes ígéretre tettünk szert, ugyanis az oroszok kidolgoztak egy eredeti tűzvész elleni módszert, mely egyrészt értesít, másrészt nekifog oltani, illetve vizet lökni a tűzre, és az orosz delegáció szóvivője megígérte, hogy a nagyon dús növényzettel rendelkező Éviát segíteni fogják ilyen rendszerekkel..na kíváncsi vagyok. Kehidoglu Éviai, nagyon remélem szívén viseli szigetünk sorsát.

Tegnapelőtt pedig a néptánc csoport vezetője bevitt egy csoportot (mi is velük) Athénba az Önkormányzati Kisbusszal, megnéztünk egy híres tánc-drámát, amit már évek óta játszanak (Jannisz Xenakisz: Pithoprakta, Betti Dramisioth: Idio-rythmon, G. Kouroupos: Ödipusz-az ember). Valamikor 30 évvel ezelőtt az első drámában a főszerepet a mi vezetőnk játszotta, most már ő visszavonult ide Limnibe és az itteni néptánccsoport szervezésével foglalkozik. Érdekes volt, én megmondom őszintén először láttam ilyesmit testközelből. A nagyon szép klasszicista Athéni amerikai kollégium színháztermében volt, ahol rengeteg fiatal egyetemista volt, annyira, hogy nagyon visszaugrottam időben ezelőtt pont 27 évvel.. 3 darab volt, az első nem igazán nyerte el tetszésemet,a második nagyon, ez volt a leghosszabb és legkomplikáltabb, egy táncosokból álló csoport, nagyon érdekes modern zenére olyan figurákat csinált, hogy egy egésznek tűntek, melynek részei néha külön életre keltek, majd a harmadik darab Ödipusz tragédiáját "mondta" el, erre különösen emlékezni fog a fiam, mert nagyon megrázta őt az egész dráma, meg a mozdulat utánzása, ahogy a saját anyját nőül vett Ödipusz saját magát megvakítja, amikor megtudja mit tett. Mentünk, jöttünk, 3 óra oda, 3 óra vissza, de nagyon élveztük és a buszozás nem is volt fárasztó, nagyon élveztem, hogy semmit nem kellett tennem, csak utaznom és olvasnom, bámulnom, nem az én kiruccanásom volt ez :)

Aztán ma a fiam szülinapja volt, de semmivel nem készültem, egyrészt hétköznap, másrészt ő semmit meg nem eszik, erre-fel felhánytorgatta, hogy milyen szülők vagyunk, hogy még csak egy torta sem volt (az idén nem lesz buli, de majd hétvégén jönnek valami gyerekek). Mondtam neki, hogyha eszik belőle, akár ötöt is készítek :) Aztán meg szépen összevesztünk, most már röhögök rajta magamban de akkor mikor felfedeztem.. :) Az úrfi szépen ceruzával a suliban lejegyezte mi a lecke, aztán mikor tanárnéni nem látta, mesterien kitörölte gumival. Gondolta ha nem látszik, hát nincs is. Persze felfedezték és megírták nekem az üzenőfüzetben és nem részletezem, hogy milyen volt a reakcióm, majd felfaltam. Eleinte elkeseredtem, nem hittem volna soha, hogy így be fog csapni a fiam, aki ismeri őt tudja milyen kis ártatlan bárányka, aztán utólag már vigyorgok azon, hogy hogy is tudott ilyesmi eszébe jutni? Igaziból Apukámnak volt nagy szerepe abban, hogy így lenyugodtam és már másképpen látom a dolgokat. Mikor nagyon fel vagyok turbózva felhívom és egy kicsit beszélgetünk, rögtön helyreáll a lelkivilágom..Az idő még mindig 20-25 fok közötti délben, igaz 2 napja reggel ködös és hűvösebb, de délre felszakad és simán lehet még fürödni is. Bizsu annyit ugat mostanában, hogy be fogom pakolni a garázsba éjjelre dunsztolódni ha így folytatja.. :)