Szent Atanáz ünnepe (Η γιορτή του Άγιου Αθανάσιου)

Miközben Athén olyan mint bármely világváros, a vidék nagy része mintha egy másik Görögországhoz tartozna. Különben is ez talán az egyetlen olyan európai ország, ahol állam és egyház egyet jelent, e két intézmény annyira össze van fonódva minden területen, hogy nem lehet szétválasztani. Mindenhol nagy ünnep egy-egy jeles egyházi ünnep, ez fokozottan így van vidéken, kisebb városokban, községekben. 

Az Eviai Istiaia (ejtsd. Isztiéa) ugyan rendelkezik közhivatalokkal, bankokkal, orvosi rendelőkkel, super marketekkel, egy természettörténeti múzeummal, piaccal, őszi egyhetes bazárral, közel van az északi kompátkelőhelyhez, Glifa-Ajokamposhoz, de ami a kultúrát illeti, hát nem sok lehetőség van.
Nincs mozi, színház vagy egyéb művelődési lehetőség, még buzukis vendéglők sincsenek (nem mintha ezt művelődési központnak tartanám:)), csak bizonyos kulturális csoportok (rajz, néptánc), de elég gyenge lábon állanak az ilyen tevékenységek. Athén közelsége Eviát ilyen szempontból kiheréli. 

Így hát maradnak a vallási ünnepek. Melyeknek aztán irtó nagy feneket lehet keríteni. Fontos a vallás a görög ember számára, nem is annyira a hit miatt, mint a mindennapok rendszerezésében játszott szerepe miatt. A vallási ünnepek jól behatározzák az év minden szakát, a napok és az étrend milyenségét, és ez nagyon jól van így, nem sokat kell gondolkodni, hisz aki követi a vallási szokásokat az évi méregtelenítő böjttől elkezdve a nagy zabapartikig mindenből kiveheti részét. Vízkereszt óta nem igazán volt jelentősebb ünnepnap, ugyan majd mindennap van valamelyik szentnek ünnepe, de nem mindegyik szent bír ugyanolyan jelentőséggel. Hja kérem, mint ma, nem lehetünk mind egyformák. Vannak több és nagyobb munkásságot felmutató szentek, aztán kevesebb munkát de jobb lobbizást elérők, vagy az olyanok akik egy-két jól sikerült lépésért nagy hírnévre tettek szert. Istiaia-ban nem kellett soká várni a január 6-i vízkereszt és jan. 7-i szent János ünnep után. Január 17, Szent Atanáz ünnepe az egész várost mozgósította, hisz a  központi nagy templom neki van szentelve. Az ilyen ünnepeken mindenki felvonul, kicsik, nagyok, különböző csoportok, beöltözve és civil ruhában, polgármesterek, sőt a Chalkidai metropolita, de az Eviai parlamenti képviselő S. Kehidoglou is. Egyszóval mindenki aki számít itt van. A tegnapi napsütéses, de csípősen hideg, fagyos idő ellenére nagyon sokan voltak. 

A képeken meg lehet nézni ahogy a város kicsije, nagyja ünneplőruhában, a fagyos idő ellenére felvonul. Aki pedig többet szeretne megtudni Szent Atanáz görög katolikus szentről, a bejegyzés végén találja.

Jó szórakozást!

A képeket az "Eleftheri fonh ton politon" on-line újságnak és Jotá-nak köszönöm! Rájuk kattintva, nagy felbontásban meg lehet mindet nézni.

Szent Atanáz
Szent Atanáz püspök (295-373)

Athanasziosz 295 körül született Alexandriában. Tanulmányai befejeztével Alexandrosz püspök diakónusa lett, akit a Nikaiai Zsinatra (325) is elkísért, ahol sikeresen szállt szembe az arianista tételekkel, védelmezve Krisztus valóságos istenségét. 328-ban, Alexandrosz halála után (328) a város keresztényei őt választották meg püspöküknek.

Igen határozottan lépett fel a szakadárokkal* szemben. Még Nagy Konstantin császárral is szembeszállt., aki azt kérte tőle, hogy Áriuszt vegye vissza az alexandriai egyházba. Egy Tyruszban tartott zsinat megfosztotta püspöki székétől, a császár pedig száműzte Trierbe. Innen két év múlva visszatérhetett székhelyére, de egy újabb zsinaton ismét száműzték. Ekkor Rómába menekült I. Gyula pápához. Innen is hazatért, de újra csak megfosztották egy újabb zsinaton püspöki székétől. Ekkor az egyiptomi szerzeteseknél talált menedéket, akik olyan sikeresen bújtatták, hogy a világi hatóságok nem tudták felkutatni. Rövid időre ismét visszatérhetett püspöki székébe, de Julianusz császársága idején, mint "békebontót és az istenek ellenségét" megint száműzték. Julianusz halála után újra csak hazatérhetett, de Valens császár is száműzte. Ekkor azonban Alexandria népe fellázadt és a császár kénytelen volt visszahívni őt. 366-tól kezdve 373-ban bekövetkezett haláláig megszakítás nélkül kormányozhatta híveit.

A folytonos száműzetések, menekülések zaklatottá tették életét, de ennek ellenére is sokat írt. Művei teológiai tartalmuk miatt nagyon jelentősek. Írásai leginkább a szentírásra támaszkodnak, nem filozófiai fejtegetések. Szent Atanáz öt évtizeden át töretlen erővel képviselte a nikaiai hitvallás tételeinek igazságát. Bár hajlíthatatlanság jellemezte, de képes volt a nyitottságra, új felismerésekre is.
(ünnepe a Keleti Egyházakban: május 2., Görögországban: január 17)
(forrás)

* egy mozgalomból vagy vallásból kiszakadt és azzal szembekerülő személy