2011. július 1., péntek

Az élet zajlik tovább Görögországban

Tegnapelőtt a Parlament megszavazta a 2. megszorítócsomagot. Ha azt mondanám nem szusszantam fel, hazudnék. Ha azt mondanám, ezt akartam, akkor is hazudnék. Nem, nem akartam a megszorítócsomagot, ahogyan senki sem. De azt sem akartam, a megszorítócsomag ellenzésével ne kapjuk meg a kölcsönrészletet és az állam rögtöni fizetésképtelenséget jelentsen be. Nagyon önzően nem a közép Európai bankok összeomlása érdekel, hanem a saját kis életem. Abban a pillanatban ahogy a hónap elsején nem kapjuk meg a  fizetést/nyugdíjt, katasztrofális helyzetbe kerülünk.

Mert enni kell, de ha nincs pénz, nincs miből megvenni az eledelt. A fizetésképtelenséggel együtt járna mindennek a dőlése, tehát 1-2 napon belül nem lenne benzin, hogy az áramról ne is beszéljek. Minden fejre állna. Tekintve, hogy 2 km-s körzeten belül nincs egy üzlet, de a 2 km-nyire lévőben is a készlet kicsi, 1-2 napon belül 7 km-t kéne gyalogolni valamilyen élelmiszer felleléséhez, de világos, hogy már semmi nem lenne. Malom az van a  közelben, gyorsan beszerezhetnénk egy hegy lisztet. És akkor tovább mi lenne? Bele sem akarok gondolni, pedig bele kell, mert előbb utóbb odajuthatunk. És ez nem görög valóság. A jólétnek vége a bolygón és ezt tessék tudomásul venni. Minden bukik előbb vagy utóbb. De visszatérek önzően hozzám, hisz ez az én blogom végülis.
A megszorítócsomag aláírása egyrészt keserűséggel tölt el, mert a bevételeink újból csökkennek és már így is akrobatamutatványokkal élünk azon a  szinten, ahol ezelőtt 5 évvel gondtalanul (amikor még a gondtalant gondosnak hittem..), másrészt olyan megnyugvás szállt rám a kis időnyerés miatt, hogy folytonosan álmos vagyok 2 napja. Mert a  feszültség bennem volt, hogy mi lesz ha júl.1-n azt mondják, nem szavaztátok meg, nuku fizetés..Én nem lógok itt egyedül az éterben, nem ülhetek fel egy repülőgépre másnap és irány valamerre..persze ha egyáltalán fel lehetne ülni ilyen esetben még valamire..

Szóval megnyugodtunk, még akkor is, ha keserű megnyugvás ez és kevés ideig tartó. Túlélő politikát kell kidolgozni a  jövőre nézve.. ha mást nem, hát újból megtanulni az elfelejtett helyi gyökerek, növények felhasználási módját..

4 megjegyzés:

MuciFoci írta...

Szinte lelegzetfojtva figyelem a hireket Gorogorszagbol. Nagyon remelem hogy hamarosan rendezodik valamelyest a helyzet. Bizom benne hogy Gorogorszag talpra all, es tanul a hibaibol!

Ágni írta...

Köszi szépen, de a változáshoz nem csak itt, hanem az egész világon, de első rendben Európában is meg kéne sokminden változzon.. úgy érzem felültünk egy száguldó vonatra és csak a sebbességkorlátozással tudunk már csak foglalkozni... bár ne lenne igazam..

Beri írta...

Ágni, nagymamám megélte az első és a második világháborút is.
Amikor 86 évesen meghalt, az ágya alatt egy-egy karton lisztet, cukrot, sót,étolajat, és szappant találtunk.
Ő mindíg készült a váratlanra, lehet tanulni tőle.
Azt is gyakran emlegette, nem való semmire a fagyasztóláda, mert áram nélkül nem fog működni, mindent befőttesüvegben rakjunk el, mert egy jó lekvár évekig eláll...

Ágni írta...

Hát igen..megy a visszafele fejlődés. mondjuk egy kg liszt nem ment meg, ilyen esetben, de valóban egyre többen térnek vissza a hagyományos háztartási módszerekre. Annak lehet jobb most, akit nem nagyvárosokban ér majd egy ilyen helyzet. Vidéken még valahogy csak elboldogulnánk csereberével, persze ehhez előtte alaposan fel kell mérni a terepet, megtanulni természetes módszerekhez visszatérni..