A tegnapi napon valami eszméletlen mennyiségű víz ömlött le az égből. És hiába történik meg újból és újból, a görög állam semmit nem tesz. Emberek halnak meg, házak omlanak össze, településeket mos el a víz, de azon kívül hogy a TV-ben egy napig ezek a helyek főszerepelnek, és az aktuális politikusok ígérgetnek, semmi nem történik. Farizeusokból van ma is elég Görögországban is.
Ami a szigetünket illeti, illetve az északi részét, hát alaposan eláztunk. Szemben velünk Magnisia megye azonban rosszabbul járt és amit mi közvetlenül megérzünk: a Glifa-i kompátkelő. Glyfa települést kimosta a víz. Az út Pelazgia felől teljesen használhatatlan lett, igen az, ahol a magyar turisták is érkezni szoktak. A kompok természetesen nem járnak, már napok óta nem, a vihar miatt. Ilyenkor jönnek elő az álombeli görög élet valós problémái és ilyenkor szoktunk mi, akik évek óta itt élünk újból szép cifra káromkodásokat mondani. Aki pl. Edipszóban lakik, és ne adj isten sürgős dolga lenne pl. Volosban, az a normális megteendő kilométerekre rá kell most tegyen még vagy 300-t, ugyanis csak a Chalkida-i hídon lehet közlekedni. Tehát le kell mennie a sziget közepére hosszában kb. 100 km-t, át az egész nap ködben lévő Agios hágón, 650 m magasban kanyarogni, ahol ilyenkor havazni szokott, majd átmenni a szárazföldre és ott visszafele menni megint, párhuzamosan a megtett úttal, Edipszó fele.
Mivel általában a telet a rendkívül erős és hideg északi szelek jellemzik, amik a mi házunkat telibe kapják, viszont Limnit és a nyugati partvonalunkat nemigen érintik, tegnap csak egy morózus, télies napot érzékeltem egészen délig, amíg felhívott fiam echte angol tanárnője, hogy elmarad az angolóra mert a háza megközelíthetetlen. Limnitől 3 km-re lakik a Katounia nevű helyen, ami nyáron egy csodálatos hely. Az odavezető út úgy lett, hogy a hegyet leszeletelték és közéje meg a tenger közé aszfaltutat létesítettek. Ez már nagyon régen, mivel ott volt az angol magnezitfeldolgozó gyár a múlt század elején, azóta az utat minden évben elrontja a tenger, tavasszal megjavítják, és ez Limni sétálóútja, itt bicikliznek, szaladnak, sétálnak, kutyát sétáltatnak, el is nevezték az utat „bypass avenue”-nak, viccesen. Vagyis aki nem akar bypass műtétet, az jobb ha naponta itt megjelenik :)
A lényeg hogy S. szerint ilyen nem volt az utóbbi 20 évben, mióta ő ott él egyfolytában. A tenger mint egy éhes vadállat felemelkedett a hegyig, elöntve az utat, azt teleszórva eszméletlen nagy kődarabokkal és sziklamaradványokkal, és darabokat kimarva a széléből. Északnyugati szél volt, ez pont telibe kapta azt a partszakaszt.
Ha már úgyis óra lett volna, leszaladtunk megnézni mi a helyzet. Sajnos a képek nem tudják érzékeltetni az egészet, a tenger morajlása olyan üvöltéssé erősödött, hogy nem hallottuk egymás hangját, úgy jártunk az út egyes részein, hogy hol a tenger tett egy lépést, hol mi. Az út rosszabb részét már nem tudtuk megnézni, mert az ernyők ellenére csuromvizesek lettünk, nekem ráfagyott a kamerára a kezem és hazarohantunk forró vízzel letusolni. Azért jöjjenek a képek, arról a részről amit meg tudtunk nézni.
Ami a szigetünket illeti, illetve az északi részét, hát alaposan eláztunk. Szemben velünk Magnisia megye azonban rosszabbul járt és amit mi közvetlenül megérzünk: a Glifa-i kompátkelő. Glyfa települést kimosta a víz. Az út Pelazgia felől teljesen használhatatlan lett, igen az, ahol a magyar turisták is érkezni szoktak. A kompok természetesen nem járnak, már napok óta nem, a vihar miatt. Ilyenkor jönnek elő az álombeli görög élet valós problémái és ilyenkor szoktunk mi, akik évek óta itt élünk újból szép cifra káromkodásokat mondani. Aki pl. Edipszóban lakik, és ne adj isten sürgős dolga lenne pl. Volosban, az a normális megteendő kilométerekre rá kell most tegyen még vagy 300-t, ugyanis csak a Chalkida-i hídon lehet közlekedni. Tehát le kell mennie a sziget közepére hosszában kb. 100 km-t, át az egész nap ködben lévő Agios hágón, 650 m magasban kanyarogni, ahol ilyenkor havazni szokott, majd átmenni a szárazföldre és ott visszafele menni megint, párhuzamosan a megtett úttal, Edipszó fele.
Mivel általában a telet a rendkívül erős és hideg északi szelek jellemzik, amik a mi házunkat telibe kapják, viszont Limnit és a nyugati partvonalunkat nemigen érintik, tegnap csak egy morózus, télies napot érzékeltem egészen délig, amíg felhívott fiam echte angol tanárnője, hogy elmarad az angolóra mert a háza megközelíthetetlen. Limnitől 3 km-re lakik a Katounia nevű helyen, ami nyáron egy csodálatos hely. Az odavezető út úgy lett, hogy a hegyet leszeletelték és közéje meg a tenger közé aszfaltutat létesítettek. Ez már nagyon régen, mivel ott volt az angol magnezitfeldolgozó gyár a múlt század elején, azóta az utat minden évben elrontja a tenger, tavasszal megjavítják, és ez Limni sétálóútja, itt bicikliznek, szaladnak, sétálnak, kutyát sétáltatnak, el is nevezték az utat „bypass avenue”-nak, viccesen. Vagyis aki nem akar bypass műtétet, az jobb ha naponta itt megjelenik :)
A lényeg hogy S. szerint ilyen nem volt az utóbbi 20 évben, mióta ő ott él egyfolytában. A tenger mint egy éhes vadállat felemelkedett a hegyig, elöntve az utat, azt teleszórva eszméletlen nagy kődarabokkal és sziklamaradványokkal, és darabokat kimarva a széléből. Északnyugati szél volt, ez pont telibe kapta azt a partszakaszt.
Ha már úgyis óra lett volna, leszaladtunk megnézni mi a helyzet. Sajnos a képek nem tudják érzékeltetni az egészet, a tenger morajlása olyan üvöltéssé erősödött, hogy nem hallottuk egymás hangját, úgy jártunk az út egyes részein, hogy hol a tenger tett egy lépést, hol mi. Az út rosszabb részét már nem tudtuk megnézni, mert az ernyők ellenére csuromvizesek lettünk, nekem ráfagyott a kamerára a kezem és hazarohantunk forró vízzel letusolni. Azért jöjjenek a képek, arról a részről amit meg tudtunk nézni.
Itt éppen nem esett. Messziről látni a hullámokat, de nem lehet érzékelni mekkorák.
Innen már láttam a különbséget egy nyugis és egy viharos nap között.
Az egyik kedvenc partomat ostromolják a hullámok.
A kis kikötő hullámtörője jó munkát végzett, csak a végén, ahol már nem magas a fal, ott rendesen átcsaptak a hullámok. Az átcsapást nem sikerült lefotózni.
Minden új hullámcsapás új kövekkel dobálódzott.
Víz fölött.
..most víz alatt.
A nyáron kristálytiszta víz most sárlé.
Itt kezdünk elázni, a vizet mindenhova befújja a szél.
A tenger is magáénak követeli ezt a részt. Ez az első akadály.
Itt már vadul fúj, vadul esik, alig tudok fotózni. S. a leghátul látszó szikla alatt elvezető útszakasz után még jóval lakik.
Ez tegnapelőtt még egészen jó minőségű aszfaltút volt.
Szétázva, de vidáman.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése