Már megint ugyanazzal a problémával kellett szembesülnöm, amivel már többször is és aminek köszönhetően van ez a két kutyám.
És egyre inkább úgy érzem, a probléma akkora, hogy képtelenség megoldani állami támogatás nélkül. Hát persze, a kidobott, agyonvert, elkergetett állatokról beszélek. Ünnepekkor mindig nagyon megnő itt nálunk a számuk, mert az idelátogató Athéni nagyságák, miután a gyereknek vett kutya megnőtt, itt kidobják:( Hányszor de hányszor láttam már rémült, a kétségbeeséstől és éhségtől elködösödött szemű, gondozottnak tűnő állatot a főúton ide-oda céltalanul kóborolni...
Tegnap reggel a párom a megszokott kutyás útvonalán járt, amikor 4 vagy 5 db elhagyott kiskutyára bukkant. Délután kimentem megnézni a helyzetet, én 4-t találtam, de félek lehetett még egy aki elkóborolhatott, mert a párom szt 5 volt. A kutyusokat egy földútra kivágták, 2 m-re az aszfaltozott főúttól, biztosan arra gondolván, a kutyák majd kimennek az úttestre ahol valaki elüti őket. Így majd meglesz a mocskos munka, de nekik tiszta lesz a kezük.
Elhoztam a kutyákat, és mivel valaki látott ahogy cipeltem őket, az első dolog az, hogy újfent magamra dühíthetem ezzel a falut. A kiskutyákat közel hoztam a falunkhoz, éppen a településen kívül, egy meredek lejtő aljába tettem őket, ahol még egyelőre nem fognak kimászni. Tettem nekik egy műanyag, henger alakú dobozt, ahová 3-n beférnek, ma pedig fiammal tákoltunk nekik elhagyatott műanyagszékekből egy védett helyecskét. A bokor is nagyon jól szolgál, puha avar van alatta, nagy kövek között, szuper hely, de ha elkezd esni vagy havazni, bajban lesznek.
Na most tudom, hogy hülyeséget csinálok, de nem tudom mi legyen a megoldás. Ugyanis most etetem őket – ha egyáltalán annak lehet nevezni azt, hogy olyan korú állatokat akiket naponta 5ször kéne most etetni én naponta egyszer maxim 2szer etetek. Nem tudom az eredetüket, nem tudom nem-e hordozhatnak valami ránk nézve veszélyes bacilust, férget mert persze kizárt dolog, hogy oltva lennének. Nevelek 4 db kóbor kutyát, akik később a falu tyúkjait, esetleg a saját kutyáim egészségét veszélyeztetik, vagy megharaphatnak valakit. Nem akarom beoltatni őket, mert 4 kutya beoltatása nem kevés pénz, de az ivartalanításuk még több. Haza semmiképpen nem hozhatom, nemcsak a párom, de én magam sem bírnék meg még egy állatot, elég a gond így is velük. Egyszerűen nincsen valamilyen emberileg elfogadható megoldás ilyen esetekre. Arra sem, hogy mi legyen a talált állattal, de arra sem, mi legyen a nem kívánt vemhességekből születendő kis állatokkal.
Fogalmam sincs mi lesz, egyelőre főztem nekik és holnap de. is kimegyek, mert a vizük is elfogyott, de ma érezhetően hidegebb van mint tegnap, ugyan a fagyponttól még messze állunk. Az idő kitart még egy-két hétig, de utána ha havazni kezd, nem tudom mi lesz. Addig valami megoldást kéne találjak.
A röhej, hogy első gondolatom az volt, megbeszélem a falunkban élő svéd nővel, ő is nagy kutyás, mint én és mióta itt él, vagy 25 éve mindig volt kutyája. Azt is tudtam, tavalyelőtt összeszedett egy elhagyott farkaskutyát, igaz az 3 éves körüli volt. Pont mikor nagy lihegve kimásztam a kaptatón, ott találtam magam előtt a nőt, a két kutyáját sétáltatta. Elmondtam mi a gond, azt mondja, ha ő találta volna meg őket, agyoncsapta volna őket egy lapáttal, eddig 16 „gyilkosság” fekszik a lelkén:( Hát mondom neki, ezek már nagyocskák, már 1 hónaposak lehetnek, de különben is, én ezt nem tudom megcsinálni, nincs jogom egy élőlény életéről így dönteni, főleg ha nem az enyémek. Ha az enyémek lettek volna, lehet első nap találtam volna rá valamilyen emberileg elfogadható megoldást, ahogy a mi 6 kiskutyánkkal tettük, igaz ez a megoldás is alaposan megkérdőjelezhető, de még mindig jobb mint kivágni az állatot, lassú kínhalálra ítélve.
Az állatorvosok itt nem foglalkoznak elhagyott állatok összeszedésével, nem is oltanak ingyenesen be állatokat, hisz nekik is pénzbe kerül az oltás, és a vidék szegény, itt mindenki éppen hogy megteremti a magának szükségest, nem fog senki Teréz anyát játszani.
Maradok a gonddal amit magamra vettem és a gondolattal, hogy nem jó a fiamat is efféle érzékenységekre nevelni, mert a világ egyre keményebb és kegyetlenebbnek kéne lenni, saját magunk érdekében.....:(
És egyre inkább úgy érzem, a probléma akkora, hogy képtelenség megoldani állami támogatás nélkül. Hát persze, a kidobott, agyonvert, elkergetett állatokról beszélek. Ünnepekkor mindig nagyon megnő itt nálunk a számuk, mert az idelátogató Athéni nagyságák, miután a gyereknek vett kutya megnőtt, itt kidobják:( Hányszor de hányszor láttam már rémült, a kétségbeeséstől és éhségtől elködösödött szemű, gondozottnak tűnő állatot a főúton ide-oda céltalanul kóborolni...
Tegnap reggel a párom a megszokott kutyás útvonalán járt, amikor 4 vagy 5 db elhagyott kiskutyára bukkant. Délután kimentem megnézni a helyzetet, én 4-t találtam, de félek lehetett még egy aki elkóborolhatott, mert a párom szt 5 volt. A kutyusokat egy földútra kivágták, 2 m-re az aszfaltozott főúttól, biztosan arra gondolván, a kutyák majd kimennek az úttestre ahol valaki elüti őket. Így majd meglesz a mocskos munka, de nekik tiszta lesz a kezük.
Elhoztam a kutyákat, és mivel valaki látott ahogy cipeltem őket, az első dolog az, hogy újfent magamra dühíthetem ezzel a falut. A kiskutyákat közel hoztam a falunkhoz, éppen a településen kívül, egy meredek lejtő aljába tettem őket, ahol még egyelőre nem fognak kimászni. Tettem nekik egy műanyag, henger alakú dobozt, ahová 3-n beférnek, ma pedig fiammal tákoltunk nekik elhagyatott műanyagszékekből egy védett helyecskét. A bokor is nagyon jól szolgál, puha avar van alatta, nagy kövek között, szuper hely, de ha elkezd esni vagy havazni, bajban lesznek.
Na most tudom, hogy hülyeséget csinálok, de nem tudom mi legyen a megoldás. Ugyanis most etetem őket – ha egyáltalán annak lehet nevezni azt, hogy olyan korú állatokat akiket naponta 5ször kéne most etetni én naponta egyszer maxim 2szer etetek. Nem tudom az eredetüket, nem tudom nem-e hordozhatnak valami ránk nézve veszélyes bacilust, férget mert persze kizárt dolog, hogy oltva lennének. Nevelek 4 db kóbor kutyát, akik később a falu tyúkjait, esetleg a saját kutyáim egészségét veszélyeztetik, vagy megharaphatnak valakit. Nem akarom beoltatni őket, mert 4 kutya beoltatása nem kevés pénz, de az ivartalanításuk még több. Haza semmiképpen nem hozhatom, nemcsak a párom, de én magam sem bírnék meg még egy állatot, elég a gond így is velük. Egyszerűen nincsen valamilyen emberileg elfogadható megoldás ilyen esetekre. Arra sem, hogy mi legyen a talált állattal, de arra sem, mi legyen a nem kívánt vemhességekből születendő kis állatokkal.
Fogalmam sincs mi lesz, egyelőre főztem nekik és holnap de. is kimegyek, mert a vizük is elfogyott, de ma érezhetően hidegebb van mint tegnap, ugyan a fagyponttól még messze állunk. Az idő kitart még egy-két hétig, de utána ha havazni kezd, nem tudom mi lesz. Addig valami megoldást kéne találjak.
A röhej, hogy első gondolatom az volt, megbeszélem a falunkban élő svéd nővel, ő is nagy kutyás, mint én és mióta itt él, vagy 25 éve mindig volt kutyája. Azt is tudtam, tavalyelőtt összeszedett egy elhagyott farkaskutyát, igaz az 3 éves körüli volt. Pont mikor nagy lihegve kimásztam a kaptatón, ott találtam magam előtt a nőt, a két kutyáját sétáltatta. Elmondtam mi a gond, azt mondja, ha ő találta volna meg őket, agyoncsapta volna őket egy lapáttal, eddig 16 „gyilkosság” fekszik a lelkén:( Hát mondom neki, ezek már nagyocskák, már 1 hónaposak lehetnek, de különben is, én ezt nem tudom megcsinálni, nincs jogom egy élőlény életéről így dönteni, főleg ha nem az enyémek. Ha az enyémek lettek volna, lehet első nap találtam volna rá valamilyen emberileg elfogadható megoldást, ahogy a mi 6 kiskutyánkkal tettük, igaz ez a megoldás is alaposan megkérdőjelezhető, de még mindig jobb mint kivágni az állatot, lassú kínhalálra ítélve.
Az állatorvosok itt nem foglalkoznak elhagyott állatok összeszedésével, nem is oltanak ingyenesen be állatokat, hisz nekik is pénzbe kerül az oltás, és a vidék szegény, itt mindenki éppen hogy megteremti a magának szükségest, nem fog senki Teréz anyát játszani.
Maradok a gonddal amit magamra vettem és a gondolattal, hogy nem jó a fiamat is efféle érzékenységekre nevelni, mert a világ egyre keményebb és kegyetlenebbnek kéne lenni, saját magunk érdekében.....:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése