Mindenkit üdvözlök.
Már nagyon régen nem tudtam értelmes beírást produkálni, de ennek megvolt az oka. Utoljára márciusban adtam hírt a mindennapjaimról, azóta sok víz lefolyt a Dunán, vagy inkább egy hozzám közelebbit véve, a tengeri sodrás sokszor változtatta irányát az Evriposz-i forgóhíd alatt.
A nyár eltelt, nem mondhatom, hogy jól, rengeteg problémával ami a munkaügyi dolgaimat illeti. Most már csend van és a végmegoldás fele evezek, tudom, merre tartok. Ettől eltekintve jól vagyok/vagyunk, hál istennek. Szokás szerint sehol nem voltunk, csak a környező helyeken és a férjemmel külön külön, itt-ott-amott, amerre dolgunk volt. Mivel kisgyerekünk van és segítség nem sok, ezért ez vált be a legjobban az évek folyamán, hogy külön-külön megyünk ügyes bajos dolgaink intézésére. A nyárral kapcsolatosan: az idén sokkal kevesebb külföldi turista volt nálunk, Évián, mint eddig és különösen a magyarok száma csappant meg, de nagyon. Hozzám jönnek a hűséges visszatérő vendégeim, akiknél néha egy nyár kimarad, mert másfele is mennek, de azért megint visszatérnek végül Éviára. A szeptember elég hűvös, szeles volt, október végén kataklizma jellegű rossz idő örvendeztette a népet, majd november elejétől egészen mostanig tart a csodálatosan szép, késő őszi meleg és napsütés.
Most nem szaporítom a szót tovább, szép képeket hozok a kimaradt időszakból. Egyelőre ezek a márciusi húsvéti képek, ekkor egy nagyon kedves volt osztálytársnőm volt nálunk Franciaországból, Carcasonneból és egy másik kedves barátném a nem messzi Chalkidából.
Jellegzetes éviai lepke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése