2009. január 3., szombat

Új év Görögország-ban, földrengés

BUÉK!!
Megérkezett az új év. Igaziból nem mondhatnám, hogy sok örömmel lépett volna be a küszöbünkön, de betegek nem vagyunk, jól vagyunk és még jól is telt, a maga családias módján. A közvetlenül minket érintő események egyelőre nem rózsásak, az első esemény éjjel 2-kor, mikor anyósomtól hazaértünk az volt, hogy Bizsu megevett 2 kisebb cserepes virágot, ugyanis már vagy egy hete szabadon garázdálkodik, tekintve a rettenetes rossz időt. Fagyok is voltak, meg hóesés, így nem kötöttük ki, egyrészt magunkat is kímélve a túl korai kimászkálástól, meg neki is azért melegebb és szárazabb helyet biztosítottunk. Na ezt meghálálta a virágok megevésével, de igaziból nem lettem rá mérges. Azért már kezd komolyodni, nem ugrál folyton ránk és nem is annyira rosszcsont, de a rágcsálás, meg a kertbe beugrálásról egyelőre nem fogjuk tudni leszoktatni.
Szilveszter éjszakáját ahogy már említettem, családiasan töltöttük, a legtöbb családban így van ez az ünnepek alatt, értem ezalatt a megszokott családokat, az időseket nem hagyják ilyenkor egyedül. Általában 12-ig megterítik az asztalt, amin több tál étel szokott lenni, saláták, levesek. Főszereplő itt is a disznóhús, de a kecske is, családtól, lehetőségektől függően. Aztán éjjel 12-kor általában lekapcsolnak pár percre minden villanyt, ezzel üdvözölve az új évet. Családunkban nem divat a pezsgőbontás, nagy bánatomra, mert én nagyon szeretem. Az új évet a nagy zaba nyitja, majd utána kötelező módon felvágják a szilveszteri kenyeret, a Vaszilopitát. A Vaszilopitáról írtam már részletesebben régebbi BLOG beírásaimban, általában én szoktam készíteni, az idén nem volt kedvem hozzá, utolsó pillanatban vásároltam készet, egy kevert sütis állagút, melyet anyósomnál közösen vágtunk fel és egy kalácsalapút, melyet saját házunknak szántam, de csak ott száradozik, már tele vagyunk a sok édességgel, étellel. A Vaszilopitába mindig eldugnak egy érmét és aki azt megtalálja, az lesz ebben az évben a szerencsés. A süti felvágása is egy külön sztori, mert 4 negyedbe kell előszőr vágni, az első negyedet egyenlő darabokra kell osztani, mely darabok a Télapóé, vagy Szilveszter apóé, másik a házé, a harmadik márnemistudomkié, lehet a házi szenté vagy akinek gondoljuk, a maradék 3 negyedet pedig egyenlően szét kell osztani azok között akik jelen vannak, így biztosítva azt, hogy az érme előkerül. Mi szilveszter éjszakáján és a következőn is vágtunk Vaszilopitát, mindkét érme a férjemé lett :)
Szilveszter éjszakáján hagyományosan mindig játszanak egy kis kártyajátékot, mindig pénzben, vannak akik abszolút aprópénzben mint mi, vannak akik nagy tétben és nagy pénzek cserélnek ilyenkor gazdát. A fiatalok aztán sokszor éjjel 1 után lelécelnek valamilyen szórakozóhelyre. Mi csak a második éjszakán, vagyis tegnap kártyáztunk, de csak számolgattuk az aprópénzt, az nem cserélt gazdát, a férjem megint szerencsés volt, de én is nagyon élveztem a játékot, sokat nevettünk, nagyon jól telt. Aztán hazajövet reggel 4-ig (2-kor hazajöttünk) forgolódtam, újabban megint gondjaim vannak az alvással, főleg mióta sógornőm mondta, hogy 31-n mennyire megdobta őket megint a földrengés, amit mi nem éreztünk, gyenge lehetett nálunk, meg mozgásban is voltunk. Aztán ma du 5-kor alaposan megdobott, nagyon megijedtem sajnos ezen a rémületen nem tudok úrrá lenni. Most jól vagyok, de el kellett teljen sok idő, hogy összeszedjem magam, ráadásul vendégeink is voltak és csak magyarázkodtam, miért vagyok ilyen nyuszi. Sajnos nekünk itt együtt kell élni a rengésekkel, de nagyon nehéz, ha egyszer már egy nagyobbat megélt az ember.Tegnap csodálatos napos idő volt, az első már vagy 10 napja mióta csak havazik és esik, de nem mentünk ki, csak lustultunk és néztük a Bécsi újévi koncertet, aztán mától újrakezdte. A havas hegy az orrunk előtt, 3 km-re, de oda sem jutottunk el, minden napunk nagyon elcsúszott a későn fekvés, későn kelés miatt. Holnaptól szeretnék kicsit megint normális program fele térni, mert jó lenne kicsit kimenni, nemcsak bezáródva nézni a havat körbe körbe, és enni meg hízni ........

2 megjegyzés:

Péter bácsi írta...

Kedves Ágni!

Köszönöm a dícsérő szavaidat, amit a blogomban hagytál és a rendszeres olvasást is megköszönöm, hogy megtiszteltél vele!Most látom, hogy milyen messze kerültél a hazától, talán mondhatom is hogy jól tetted, mert itt nem becsülik meg az értékes embereket.Most beleolvasgatok a blogodba!Kívánom, hogy az új év rengésektől mentes legyen és találjátok meg a számításotokat az új hazában. A görög barátságos egyszerű nép szerintem, s nem lesz nehéz a beilleszkedés, ha csak a nyelvi nehézségek nem okoznak majd problémát.Nekem úgy tűnik, hogy a görög nyelv elég nehéz lehet mind szóban, mind írásban.

mmama írta...

Ágni! örülök a jelentkezésednek a
játékba.Ez egy nemzetközi játék.
Én Neked fogok küldeni egy meglepetést.365 napon belül.
Cserébe Te felteszed ide a logót és az ismertető szöveget, és várod a 3
jelentkezőt akiknek Te küldesz valami kis meglepetést.
Ha jársz a fórumon ott is megirhatod, hogy lehet jelentkezni a játékra. Tehát ez egy szivpiramis amit a logó ábrázol is.
Jó játékot kivánok.
Ha vissza olvasol a blogomba, láthatod
hogy elkötelezett GR.ország rajongó vagyok, sokfelé jártunk már , sok ismerősünk is van.
Ez az év sajnos kimarad, jövőre viszont, ha minden ugy alakul akkor
Patras ban tesz ki a komp.
Lehet hogy megismerkedünk.
Addig csak itt ismerkedünk.
Én gyerekkoromban átéltem a
dunaharaszti 6,5 ös földrengést
amit máig sem felejtek.
Nem csodálom hogy nem tudod megszokni.
Kérlek az e-mail cimemre elküldeni apostai cimedet hogy ha eljön az idő tudjam küldeni a meglepit.
üdvözlettel Magdi /mmama/