Július

Sajnos lassan de biztosan itt az ősz. No ez errefelé nem olyan mint északabbra, de mindenképpen más mint a meleg a nyár. Azt nem bánom igazán, hogy már nincsenek azok a dögmelegek, de az utóbbi napokban elég szeles az idő. Július, augusztusban soha nem szoktam blogolni, vagy ha igen, a minimálisat. Többször megfogadtam, hogy nem hanyagolom el a blogjaim, mert az olvasottságért ugye meg kell küzdeni és minden ez irányban kifejtett erőfeszítésem kárba vész minden évben újból és újból...mégsem tudok nyáron blogolni, még főzésről sem. Meleg van, többet vagyunk kint, ragad a kezem az íróasztalhoz és úgy általában véve, semmi kedvem számítógép elé ülni és ez minden évben fokozódik. Az idén kimondottan csak annyi időre ültem ide, amennyi arra volt elég, hogy megnézzem a leveleim és üzeneteim a facebook-on.

Visszatekintve a júliusra, hihetetlenül meleg hónap volt. Máskor is szokott meleg lenni, no de most egyfolytában és folyamatosan meleg, dögmeleg volt, árnyékban majdnem folyamatosan a 40 körül. A fürdéseket eleinte Limniben, a Kochili strandon kezdtük, mert ott van egy medence és ezek a mi dilis tizenéveseink jobban szeretik ott, mint a tengervízben. Így hát muszáj miattuk beadni a derekunkat. Szerencse a medence a parton van, így mi felnőttek fürödhetünk a tengerben, ők meg marháskodhatnak a medencében.
Pár kép ebből az időszakból:

:-)

..és  a Kochili strand:

Aztán július közepe táján átszoktunk az Égei oldalára a szigetnek, Agia Anna partjára. Nagyon érdekes az, hogy a Kochili strand víze a leghidegebb a környéken, annak ellenére, hogy az öböl felőli oldalon van. Több folyóvíz folyik ide be mindkét oldalról, a szigetünk, de a szárazföldi oldalról is, és ezek hűtik a vizét. Az égei tenger felőli oldalon, Agia Anna sziklával védett sarkában mindig nagyon meleg a víz. No de nem emiatt szoktunk át, hanem mert a fiunk elkezdett kajakozni és eleinte azt a partot derítette fel.

Én is kipróbáltam:)

Aztán július közepén kis családom elutazott Svédországba és egyedül maradtam. No nem voltam teljesen egyedül, mert vendégszállásunkon törzsvendég lakott, így sokkal könyebben eltelt, mintha csak én és a kutyusok lettünk volna. Ilyenkor mit csinál az ember lánya? Pihen, sétál, barátnőzik, fürdik. No ugye? No de nem én! Én kitaláltam hogy lesz nekem egy Sverige projekt nevű céltudatos tevékenységem:) Ez abból állt, hogy a 3 hét alatt amíg a fiúk távol voltak, feje tetejére állítom a pincét és a garázst. Ilyen munkákat nem szeretek olyankor végezni, mikor a ház ura itthon van, mert semmit nem lehet kidobni, vagy átrendezni. Így nagy élvezettel pakolgattam üres óráimban a hűvös pincében, miközben fent a 40 fokok repkedtek a balkonon, de a lakásban is a 35. Jöjjön pár kép, habár sajnos nem tudják érzékeltetni az állapotokat, de a befektetett munkát sem. Elég azt megjegyeznem, hogy mindent elmozdítottam és portalanítottam, valamint fellistáztam. Hihetetlen mi kacathoz ragaszkodik az ember, ha van tárolnivaló helye..

Ilyen volt.

Ilyen lett.

Ilyen volt.

Ilyen lett.

A júliusi beszámolót nem is lehetne befejezni pár szép kép nélkül, melyeket vendégeim készítettek barangolásaik, pihenésük közben.

Kilátás tőlünk

Pihenés az olívafa árnyékában

A Dafnousa melletti bányatavak

Limnionas felé

Limnionas öble a távolban

Magyar autó ott, ahol a madár sem jár

Limnionas, Evia