A görög 2-3 napos ünnepnapokon általában a főváros és a testvér-főváros (Szaloniki) kiürülnek, erről többször írtam. Amíg mi is Athénben éltünk, minden 2. hétvégén kijöttünk Eviára, de több szabadnapos ünnepeken, mindig. A fővárosiak nagy része, már aki még megteheti, most is ugyanígy tesz. Mindkét nemzeti ünnep olyan időszakban van (márc. 25, okt. 28), amikor általában még/már száraz az idő, tehát ki lehet menni a szabadba, de általában sütögetni is remekül lehet. A tavernák látogatásáról már nem nagyon fogok írni, mert egyre kevésbé lesz része úgy a mi életünknek, mint a velünk hasonszőrűek vagy rosszabb helyzetben lévőek életének. Úgyhogy marad a lakásokban való gyülekezés, mert a válság lehet megnyomorít és recesszióba dönti az országot, de itt az élet elképzelhetetlen társaság nélkül, ha csak ritkán is, de ez a társadalmi élet szerves része.
Mivel mi vidéken élünk jó pár éve és úgy oldottuk meg a házunk kivitelezését, hogy legyen egy komplett vendéglakás, emiatt gyakran vannak vendégeink. Általában azonban a nemzeti ünnepeken, amikor van 3 szabad nap, úgy alakult, hogy mindig ugyanazok a barátaink jönnek Athénból. A két család összeállítása, back-groundja nagyjából ugyanaz és nagy általánosságban a családjaink minden tagja talál a másik család megfelelő tagjával, de egymással is mind jól kijövünk. Ezért ezek az összeröffenések általában rendkívül kikapcsolóak tudnak lenni, a nagy beszélgetésektől a kirándulásokon át a nagy zabapartikig mindent magukban foglalnak. Az idén is a hagyománynak megfelelően nálunk voltak 3 napot B.-ék, ráadásul rengeteg kaját hozott készen a barátnőm, hogy kíméljem a karom. Persze nem bírtam ki és folyamatosan valamit én is kotyvasztottam, de a mosogatást teljesen átvették, úgyhogy nem panaszkodhatom. A kajákról majd részletesen a konyhás blogomban, itt sincs különösebben mit részleteznem, de pár képet felteszek, mert az erdő gyönyörű volt és tudom, hogy az emberek általában csak a kék tenger képével asszociálják Görögországot, de annál jóval több szépség van errefelé. Sikerült kétszer is a gyönyörű őszies erdőben, mely pár lépésre kezdődik a házunktól - nagyokat sétálni és feltöltődni.
Jövőre újra itt!
Olvassátok el a szintén Görögországban élő Klaudia beírását az október 28-i nemzeti ünnepről ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése