2011. október 26., szerda

Mi lesz a sorsunk?

Az utóbbi időben írni sincs igazán kedvem. Aki követi a görögországi helyzetet, az nagyon jól tudja, az ország gyakorlatilag csődbe ment. Érdekes, hogy mi itt első perctől tudtuk, hogy az orzság képtelen arra, hogy a valós adósságát valaha is visszafizesse. Sajnos nem volt egy tökös politikusunk, akinek annyi mersze lett volna, első perctől, ezt ki is jelentse. Ehelyett belevitte az országot a folytonos újabb kölcsönrészletek felvevésével járó egyre rosszabb  helyzetbe. A válság csúcson.

De ezt valahogy a kívüllálók úgy képzelik el, hogy ez egy elvont fogalom és semmi köze nincs az emberek életéhez. A nyáron itt töltött napok alatt, a turisták sem észleltek sokmindent és úgy gondolják sokan, á, ez csak olyan kifejezés és különben is, a lusta görögje megérdemli. A helyzet azonban drámai Görögországban. A lassan 2 éve tartó válsághelyzet alatt az emberek a megszokott életszínvonaluk fentartása érdekében minden tartalékukat lassan felélték. Elhitték a tehetségtelen politikusoknak egyrészt azt, hogy a helyzet nem állandó, hanem csak egy rövid ideig tartó kellemetlenség, amin hamar túlleszünk. Másrészt elhitték a mindegyik EU-s kölcsönrészlet előtt bevezetett, megszorító intézkedések előtt elhangzott hazugságot, hogy több megszorítás már nem lesz. És lám, lett.

Ma este újabb EU csúcstalálkozó, melynek fő témája a csődbe jutott Görögország adósságának megnyírbálása, illetve az adósság egy részének az eltörlése. Vagyis azt kell eldönteni, hogy a magánbankok az általuk megvásárolt görög papírok értékének hány százalékát legyenek kénytelenek veszteségként leírni - vagyis hogy milyen összeg erejéig ne tartsanak igényt állami mentőövre. Júliusban még elégnek gondolták a 21 százalékos kvótát, most - brüsszeli folyosói értesülések szerint - a németek már 60 százalékot javasolnak, a franciák pedig, akiknek a bankjai súlyosabban érintettek, 40 százalékot lennének hajlandóak elfogadni. Szerencse, ami Magyarországot illeti, kevés olyan terület van, amelyen keresztül közvetlenül érintenék az országot a görög válságmegoldási lehetőségek. Jelen állás szerint - euróövezeten kívüli országként - sem az eurózóna közös mentőalapjának kibővítéséhez, sem a kritikus helyzetben lévő nagybankok feltőkésítéséhez nem kell hozzájárulnia Magyarországnak, és mivel jegybankjának már nincs görög állampapírja, a görög csődből adódó közvetlen veszteséget sem kell elszenvednie.

Az adósság megnyírbálása azonban nem lesz ingyen adományozva Görögországnak, ami több megszorítást - ha azok ugyanazokat érintik, akiket eddig - nem visel el.

Igen, vannak még olyanok, akik elviselnének több adóbefizetést, de őket nem érintik az eddig bevezetett törvények. Vannak nagyon sokan, akikről nagyon jól tudja az adóhivatal, mennyi milliót és mikor mentettek ki Svájcba, Ciprusra, stb. Mégsem született semmi olyan döntés, ami ezektől az emberektől követelné azt, hogy a vagyonukért, amit kimentettek, a görög államnak valamiféle adót fizessenek. Azokat sem adóztatják meg, akikről az utóbbi években bebbizonyosodott a csalás, lopás, sikkasztás, a legtöbb nagy horderejű ügy lecsendesedett és még annyit sem látunk, valakik legalább börtönbe kerüljenek. Csakis azokat fejik, akik nem tudnak ellenállni, a fizetéssel rendelkezőket és a nyugdíjasokat. Meddig még? Hányszor még?

Én éltem Romániában akkor, amikor a "szuper-marketekben" csak mustárosüvegek voltak a  polcon és sorba  kellett állni a lisztért, kenyérért és csak jegyre kaptuk azokat. Nem tudom a  szüleink hogyan csinálták, de soha nem kellett éheznünk. De nem is volt olyan osztálytársam, aki éhezett volna. Nem voltak trendi ruháink, nem rohangáltunk külföldre, nem zabáltunk tejszínhabos süteményt minden nap, el voltunk maradva akár Magyarországi társainkhoz képest is, de volt mindenhol egy kis fizetés, ebéd és vacsora az asztalon, de meleg ház is. A munkanélküliség az állam általk tiltva volt és akit lődörögni láttak az utcán, azt összeszedték a szekusok. Tévedés ne essen, nem sírom vissza azokat az időket. Viszont itt és most másféle nyomort élek meg. Egyrészről nem látszik semmi kifelé, mert a görög mindig is nagyon fontosnak tartotta azt, hogy mit mondanak róla a társai, a társadalom, "mások" és különben is, tegnapig a társadalom tisztes polgára hogyan vállalja mosta  munkanélküliséggel járó nyomort? - ezt is meg kell tanulni...
Tudom, hogy vannak elképzelhetetlenül nehéz helyzetek, gyerekek, akik a szó szoros értelmében éheznek. Vannak családok, és nem is kevesen, ahol mindketten elvesztették a munkahelyüket és nincs is reményük, hogy újat szerezzenek. Felélték a tartalékot - ha egyáltalán volt, kihasználtak minden más forrást  - ahol volt, és most szembesülnek a  ténnyel, hogy képtelenek a gyerekeiknek ételt adni. Az eddig segítő nagyszülők nyugdíja folymatosan csökken, már magukat sem tudják eltartani, nem hogy a gyerekeknek segítsenek. Az állam hirtelen a gondoskodó szerepből a kifosztó szerepbe ment át. Kifosztja azokat, akiknek a munkája teremtette meg a  lehetőséget egyeseknek arra, hogy harácsoljanak és éljenek mint hala  a vízben. Az eddig ideérkező és maradni kívánó politikai és gazdasági menelültek most menekülnek tovább. Menekülneka  görög fiatalok is. Mindenki azonban nem mehet el!
El nem tudom képzelni mi vár ránk, csak a csúszást látom és a lejtőt, de a lejtő végéig nem látok le, ismeretlen terepen botladozunk...

Félelemmel és bizonytalansággal, elkeseredéssel eltelve, várom én is, mint mindenki ebben az országban, a ma esti EU csúcs fejleményeit..


5 megjegyzés:

cipruska írta...

Elszomorító híreket írtál, nagyon sajnálom hogy ezt kell átélnetek.Itt sem sokkal jobb a helyzet sajnos és egyre rosszabb lesz.

R. írta...

Szia!
Hidd el, Görögország esete nem egyedi. Mindenhol a becsületes ember jár pórul, és nekik mindenhol nehéz. Alkalmazkodni kell a helyzethez, és tudomásul venni, hogy van, amibe nincs beleszólásunk. Sajnos tűrni kell, mert egy nagy összefogás csak ábránd. Nehéz, és borzasztó rettegésben élni, de muszáj zsonglőrködni, és közben folyamatosan keresni a kutat.
És sose felejtsd el azt sem, hogy aki imádja Görögországot (vagy bármilyen országot), a hibáival és nehézségeivel együtt imádja - még akkor is, ha általad nem sokra tartva csak évente 1-2-3 hétig van ott.
Olvasgattam a blogodat, és nem vagyok egy nagy kommentelős, de olyan rossz szájízem lett, mert elég degradálón állsz azokhoz, akik "csak" nyaralnak Görögországban, netán szeretnének kiköltözni. Tudom, vannak felelőtlen emberek akár nyaralás, akár kiköltözés szintjén, de velük nem kell foglalkozni. Sokan viszont nem ilyenek ám! És ne felejtsd el azt sem, hogy sokan a maguk nehéz helyzetében spórolgatnak arra az 1-2-3 hétre. Ne bánts meg őket, és ne azt feltételezd mindenkiről, hogy a rózsaszín ködtől nem látják a szeretett ország negatívumait. De szeretik. Azokkal együtt. És bízik egy szebb világban.

Ágni írta...

Köszönöm a megjegyzéseket. Nagyon sajnálom azonban, hogy a blogomból azt lehet következtetni, hogy én degradálón állanék a nyaralókhoz! (?)Hisz nyaralókkal foglalkozok évek óta és aki járt már nálam, tudja, hogy szívem lelkem beleteszem és a család azt is tudja, amit keresek gyakorlatilag ugyanarra is költöm vissza. Azt viszont valóban nem szeretem, mikor általános következtetéseket vonnak le, habár megértem, mert minden ember hajlamos egy utazás után kijelentéseket tenni, talán én is. Mindig is örültem annak, hogy a magyarok szeretik Görögországot, ez is az egyik ok, ami miatt a blogot nem zárom le, pedig sokszor nagyon úgy érzem, már mindent elmondtam. Hát remélem ha szegényebben is, de túlleszünk mindenen előbb utóbb, mert a bizonytalanság,a nulla jövőkép a legrosszabb..

Flögi írta...

Ágni, mi is minden nap ezt hallgatjuk a rádióból, ma már elkapcsoltam, mert nem bírom hallani. Én sem látom nektek a kiutat, megértem a kétségbeeséseteket. Nem lesz könnyű időszak.

Annyiban egyetértek, hogy egy 1-2 hétig ott nyaraló ember nem ismerheti a részleteket, de szeretünk (mi emberek, úgy általában) mindent "okosan" látni és beleszólni, sokszor én magam is, ez amolyan veleszületett tulajdonság.

Kitartást nektek!

Névtelen írta...

Mint szintén Görögországban élő magyar, abszolút átérzem minden szavadat.