2011. október 7., péntek

Ítélkezés

Flögi blogjának ugyanilyen nevű beírása késztetett engem is ennek a bejegyzésnek a megírására. Aki régóta követ, az tudja, hogy a blogom igazi napló volt eleinte, ahová nem csak leírtam azokat, amik velem történtek, de időrendi sorrendben rendszereztem és rengetegszer volt saját magam segítségére, mikor vissza akartam keresni a múltba, kerestem egy eseményt vagy valamit ami valamikor történt. A gépemen össze vissza van minden, hiába vannak mappák, a rengeteg fényképezés, videó, új infó mindig háttérbe szorítja a többit és elég nehéz onnan kikeresni valamit, míg a blogban mindig mindent rögtön megtaláltam.
Aztán kaptam pár "kedves" megjegyzést én is, azonkívül meg az is zavart, tudom két olyan ember követheti a blogom, akik úgymond "ellenségeim". Mindkettő régi barátnőm, az egyik netes, akivel teljesen ok nélkül ment  össze a kapcsolat, de olyan szinten, hogy "üvöltözött" velem egy emailben, a soraim közé belemagyarázott rossz szándék miatt:( Ez nagyon rányomta a bélyegét az egész blogolásomra, aztán a második eset, egy barátnőm, akivel céget alapítottunk, ami nem ment jól és a barátságunk ráment, olyan szinten, hogy a volt barátnőm azóta is próbál minden elképzelhető törvényes úton pénzt kicsikarni belőlem, mert ő úgy gondolja, ahhoz joga van és neki van igaza. Szóval e két eset lelombozott, semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy ezeknek az embereknek kiteregessem az életem, de hiányzott az írás, így lassan lassan újból irogattam, ha nem is olyan részletesen mint azelőtt, de azért beszámolgattam életem eseményeiről. Aztán a legutolsó beírás, ami nagyon elszomorított, egy olyan volt, amiben azzal vádoltak, hogy állandóan panaszkodom! Na ezzel betelt a pohár! Ahogy Flögi írja a bejegyzésében, én is úgy érzem magam, hogy ez már túl igazságtalan ahhoz, hogy szó nélkül hagyjam, így azóta elvétve ha bekerült személyes beírás. Aki olvas engem a kezdetektől az tudja, micsoda eszméletlen mennyiségű házimunkát végzek mióta ebben a családban vagyok és mennyire más a hozzáállása itt az embereknek hozzám és a magamhoz hasonlókhoz, mint amiben felnőttem és megszoktam. Azt is tudja mindenki, mennyire szeretem a görögöket, minden baromságuk ellenére, de valahol nekem is ki kell írnom magamból a dolgokat, mert kinek mondjam el, ha nem mindenkinek. Az meg ha leírom a nehézségeket, nem panaszkodás, hanem a tények őszinte leírása, attól, hogy én nem írom le, ugyanúgy megvannak. Arról aztán nem is beszélve, hogy hányan kikérték a véleményem azzal kapcsolatban, költözzenek-e e ide ki vagy nem, és mikor őszintén megmondtam én mit gondolok róla, éppen a fenébe nem küldtek el.. Szóval az ilyen dolgok miatt döntöttem úgy, hogy a személyes bejegyzések ideje lejárt és csak akkor lesznek, mint most, mikor nagyon nem bírom magamban tartani. Ezzel tudom, hogy a blognak okoztam kárt, mert nem találom az új stílust, nehéz a váltás és az új formában túl sok lenne a munka, lehet, hogy meg sem éri. Olyan blogoknak van többezres látogatottságuk, ahol csak innen onnan összeszedett jópofa dolgok vannak, napi 1-2 beírással, míg az én blogomban bármi másról írok, ami nem személyes, ahhoz komoly munka szükségeltetik, mert a minimális, amit meg kell tenni, az a kutatómunka és a magyar nyelven való megírása a cikknek. Ehhez képest a látogatottság nagyon kevés és az egész blog az utóbbi években valahogy haldoklik, hisz igaziból nincs kedvem hozzá.. azért mindig tovább és tovább csinálom, mert szeretem az írást és sajnálom az eddig belefektetett munkát is..
Szóval oda akartam kilyukadni, hogy nekem eszembe nem jutna elolvasni másoknak  pár blogbejegyzését és azután ítélkezni, ha nem tetszik, nem olvasom többet, de nem bántom a másikat ok nélkül..
.. és ezzel az egész beírással Flögi mellett is leteszem a voksomat.

3 megjegyzés:

Flögi írta...

Szia Ágni, minden szavaddal egyet értek! Köszi ezt a beírást! Igen, az is érdekes, hogy bár a blogom látogatottsága nagy, de a rendszeres olvasók nem vállalják fel a követést, míg más oldalakon, meg ezrek is vannak követőnek. Van olyan blog, amit olvasok, ahol minden bejegyzés szinte nyomdapapírt nem tűrő kifejezésekkel teli és stílusban íródik, mégis rajong érte mindenki. Nem értem, hogy ha ezzel szemben én, próbálok néha viccesre venni témákat, amik amúgy siralmasak lennének, miért számítanak azonnal bűnnek. Úgy gondolom, hogy ezek az emberek, akik belénkötnek életunottak, megkeseredettek, bosszantja őket az, ami nekünk jó, mert nekik nem sikerül, vagy meg vannak térítve valami hitnek és bennünk az ördögöt látják, azért prédikálnak zagyvaságokat, hogy "ugyan mi nézzünk már magunkba", mert minket is meg akrnak téríteni. Igazából nem lenne szabad velük foglalkozni, de ezt nehéz megtenni, mert az ember ismeri a maga igazságát és nehezen viseli, ha igazságtalanságokat vágnak a fejéhez. Sajnos több blogíró ismerősöm is befejezte már a privát témák írását, vagy éppen csak jelszóval látogathatóvá tette a blogját. De én ezt nem akarom, mert akkor már nem én lennék és mert ha csak ismerősök olvasnának, akkor már nincs értelme olyan dolgokról írnom, amit a világnak, bárkinek akarok bemutatni. Így egyelőre én még tartom magam a régi blogstílusomhoz, bár néha bennem is megtörik valami e téren. Úgy érzem, hogy a sok, saját negatív eseményeimet kiíró, néha nagyon bolond bejegyzéseim mellett legalább ugyanolyan sok született, ami informatív, amiért köszönő levelet írtak, amiért dícsértek, segítőkésznek tituláltak...és ezekből több van, ezt kell szem előtt tartani. A többség szava számít és egy két futóbolond mindig mindenütt akad.

Ágni írta...

Igazad van és valóban nagyon sok érdekes dolgot írtál már le. Én nagyon szeretem a személyes bejegyzéseket is, mert hiába no, nőből vagyunk vagy mi, és érdekel mások hogyan élnek, hogyan oldanak meg dolgokat. Remélem valóban tartod magad, én drukkolok!

claudia írta...

megfelelni mindenkinek lehetetlen, folosleges is arra torekedni. Agni, es mindenki, csinald azt ami jo erzessel tolt el.
- ha jo kiirni magadbol a dolgokat, akkor tedd. akit nem erdekel, ne pazarolja az idejet olvasasra.
- ha a visszajelzesek nem tetszenek, akkor ne irj olyat, vagy hagyd figyelmen kivul azokat.
Es az igaz, attol h nem irod le a nehezsegeket, nem azt jelenti, h nincsenek.