2010. november 3., szerda

Athéni kalandok

Büszke voltam magamra eddig, mennyire jól tájékozódom. Soha nem kellett keresgélnem, vagy ha igen, rögtön ráéreztem a helyes irányra. A nők többsége nehezen tájékozódik, ezért én különösen büszke voltam néhány eme "férfiasabb" tulajdonságomra, a másik ezek közül a jó és ösztönös, félelem nélküli vezetés. Na hát mindkettő az idő múlásával kezd megnyirbolódni.. Nem tudom röhögjek vagy sírjak magamon, mert hoztam az utóbbi időben előtérbe került formámat..

Reggel 8 körül indultam Athénba, bőven volt időm elmenni a megadott címre a kiskutyával. Igen, végre elvittem a fehér pofájút is. Be is értem korán, kényelmesen, több megálló és út közbeni pisi-kávé után és meg is találtam a megadott utcát. Aztán kiderült, hogy nem utca, hanem sugárút és egy másik negyedben van! A két negyed szomszédos, de időközben közéjük épült a gyorsforgalmi, aminek ezt a szakaszát én már nem értem meg Athénban és nem használtam. Így ez a része ismeretlen volt számomra. Hogy ne szaporítsam a szót, egymás után pontosan 3-szor mentem fel megint az Attiki Odos nevű városkerülő gyorsforgalmira a rossz irányba!! Nem egyszer, nem is kétszer de háromszor!! Ilyen idiótát!!! 3x2,80= 8,4 eur kidobva az ablakon, de nemcsak a pénz, az idő és az idegesség! Harmadszorra elfogott a bőgés és csak azzal a gondolattal tudtam magam helyrerázni, hogy milyen jó kis BLOG téma lesz ebből:))

Végül 1 óra keringés után megtaláltam a címet, átadtam a kiskutyát és utáni tiszta euforikus érzés lett úrrá rajtam! A görögök eszméletlen fatalisták néha és beletörődőek, amikor plusz munkával lehetne valami gondot elhárítani. Hát persze, úgy könnyebb, nem fogják magukat pluszban idegesíteni..
Mindenki mondta, hogy senkinek nem kellennek a kutyák és öljem meg, dobjam ki, stb. senki nem igazán tudta mit csináljak velük, de azt igen, hogy hiába küszködöm, úgysem kellennek senkinek! És persze azt is mindenki tudja, hogy én, csakis én vagyok a hibás azért, mert megint vannak kiskutyák!!! Ezt a gondolatmenetet nem folytatom, mert rossz irányba visz..

Szóval tiszta sikerélmény egy csomó fafejűnek elmondani, hogy igenis, a 8 kutyából már hetet odaadtam, csakis egyedül dolgozva az ügyön, tulajdonképpen csakis az otthonomból!! Tudvalevőleg alig van kapcsolatom a külvilággal, annál inkább nagyobb a sikerélmény! Persze még van egy kiskutya, de 8-hoz képest, most tiszta luxus!
Tehát ez a mai postom lényege: egyrészt milyen hülye tudok lenni, hogy ennyire elkavarodtam Athénban, másrészt büszke vagyok magamra a kutyákért. És mivel semmi különöset nem tettem, csak elajándékoztam 7 kutyakölyköt és mégis dagad a mellem, gyorsan magamba kell szállnom, mert ez nem normális, hogy én ettől büszke legyek.. Már ezt leírni is csavaros volt..:)

És most ő van nekünk:



4 megjegyzés:

Flögi írta...

Szia Ágni!
Nekem is van ilyenem, hogy egy pillanatban beüt a gondolat: "milyen jó lesz ez majd blogbeírásnak". A vezetésben is van hasonlóság köztünk, azaz én nagyon jól tájékozódom, nekem az agyamba van beépítve a gps :-)
Itt gratulálok a könyvedhez is!!!

Agni írta...

Köszi!:)

mmama írta...

Jót derültem az eseten !
Mi is eltévedtünk egyszer Athénban, ami nem is csoda.
Ennek köszönhetem életem egyszeri szuper hoteljét.
Megmakacsolva magam nem megyek tovább, az első utamba kerülő hotelba veszünk ki szobát.
Pechje volt az uramnak. A Hotel Akropolis volt a legközelebb, rálátással az Akropolisra :-))))

A kiskutyákért pedig büszke lehetsz magadra , nem kellett egyet sem likvidálni.
Időben gondoskodj a jövőről.

Hol lehet elérni a könyvedet ?

Agni írta...

A könyvemre kattintva eljuthatsz az on-line üzletbe. Akkor neked pont jól jött akkor az az eltévedés:))