2010. október 21., csütörtök

Váratlan vendég


Ezt látom reggel a balkonomról, ha szép az idő. Ma reggel ez a látvány kísérte a reggeli kávémat.
Tudom, legtöbben azért olvassák a BLOG-omat, mert kíváncsiak arra, hogyan élünk Görögországban. Az én életem rendhagyó, csak akkor lenne teljes a BLOG, ha azokról az évekről is lenne feljegyzés, amikor egy nagy Athéni vállalatnál dolgoztam.
Most olyan életet élek, mely otthon elképzelhetetlen lenne az én felkészültségemmel, iskoláimmal, neveltetésemmel, polgári gyerekkori környezetemmel amiben felnőttem.

Vannak időszakaim, mikor kudarcnak könyvelem el az egészet. Vannak időszakok, mikor boldognak érzem magam, hogy így alakult.Valóban talán egy köztes megoldás lett volna jobb, de mi legyen, így hozta a sors.

Az Athéni nyüzsgő életet sem bírtam könnyebben. Zavart a nagyváros: a szmog, a sok ismeretlen ember, az óriási távolságok, a rengeteg használati cikk felhozatala amik között sosem tudtam eligazodni, a szörnyű forgalom, a mindennapi munkába-járás. Ezt csináltam 18 évig.

Aztán átmenet nélkül, egy hirtelen ötlettől vezérelve (mely mögött régi vágyakozás bújt meg mindkettőnk részéről), kiköltöztünk ebbe a picurka faluba, ahol összesen 300 lakos él, Görögország egyik legszegényebb vidékére, Évia szigetére. Még csak nem is egy turistaforgalmat vonzó szigetre, hanem egy kimondottan eddig mezőgazdasági területnek nyilvánított részre. Ha ma újra meg kéne tennem, lehet más szigetre mennék..habár, nem tudom..

Igaziból sem itt, sem ott nem volt nagy társaságom. Itt semennyi, ott alig, mert nem volt időm. Időm most sincs, jellemző rám a nyüzsi, képes vagyok túlfoglalkoztatni magam, még ebben a kicsi faluban is. Habár lehet itt még jobban, mert van udvar, kert, kutyák és egy kis vállalkozás, amit rettenetesen kell hajtani, ahhoz, hogy egyáltalán érdemes legyen vele foglalkozni (ezt még mindig megkérdőjelezem..)

Elkalandoztam, pedig a mai napról szerettem volna írni. A gondolat ami ide elvezetett, az, hogy a vendéget szeretem. Csak ne legyen olyan vendég, aki télen toppan be és nem akarja elfogadni, hogy nálunk nem lehet cigarettázni. Ilyen vendég anyósom és sógornőm. Emiatt alig van kapcsolatunk a téli hónapokban. (nem mintha sírnék emiatt:))

Szóval ma betoppant S., akivel többször voltunk együtt fürödni, itt-ott még a nyáron, Samothraki szigetén. A 600 km-re lévő Alexandroupolis-ból jött, megebédeltetünk, egyet durmolt a vendégszobában és tovább is ment haza, Athénba.
3 napja tart megint a jó idő, nemcsak nincs eső, de felmelegedett és száraz a levegő, végre lehetett mosni, takarítani és rengeteget dolgozom is. Mióta itt élek falun, megtanultam azt is, a természettel jobban összehangoljam magam, a házimunkáimat mindig annak függvényében végzem, milyen az idő. Esős időben nem mosok (hacsak éppen nem maradunk bugyi nélkül:)), nemigen takarítok, igyekszem kivárni amíg olyan az idő, amikor ezeket kétszer kevesebb energiabefektetéssel lehet elvégezni.

Jöjjenek a képek is a mai napról, mert nagyfiúnk követi a BLOG-ot, de mivel magyarul nem tud, muszáj ellátnom őt képekkel:) A messzi Karpathos szigetén jólesik neki minket látni.

ΓΕΙΑ ΣΟΥ ΠΑΝΑΓΙΩΤΗ!!!


Ebéd S.-l. Nagyon jó volt, hogy még mindig lehetett a balkonon ebédelni. Recept a konyhablog-omban.

Kutyahelyzet:
Be akarooook jönniiii!!!!

Aúúú, beragadtam!!!

Ha már mi az ebédből nem kapunk, legalább durmoljunk egyet..

Hrrrrr.........brrrrrrrrrr... el sem hiszitek, hogy tudnak ezek horkolni!!

Nagyon nehéz az élet..

Ebéd előtt és után ilyen a balkoni asztalom.


Most ezzel bajlódom, még mielőtt a hideg beáll. Minden ősszel leszedem a futótölcsérest a  rácsról, mert már az alsó réteg rothad. megtisztítom a rácsot, mely már düledezik a súlytól, aztán tavasszal újból kibújnak. Látszik itt a rács általam, ma megtisztított része. Ha nem jött volna S., többet haladtam volna. Rengeteg lenne a munka a kertben, de kinek van mindenre ideje?..

Nincsenek megjegyzések: