2010. október 26., kedd

További vidéki bonyodalmak

Hát a BLOG címe nem éppen a legmegfelelőbb, majd kipótolom. Ugyanis az életem az év hónapjainak nagy-részében egy vidéki porta bonyodalmaiból és gyereknevelésből, háztartásból állnak. Napok óta készültem egy beírást megírni egyrészt Spinalongáról, a leprások szigetéről, aztán meg a közéleti helyzetről, de képtelen vagyok rá, annyira elvesztődöm a mindennapi szürke hétköznapi harcokban.

A tegnapi nap is érdekesre alakult.A délelőttöm a szokásos munkákkal telt el, egyéb zavaró körülményekkel, amikről nem kell itt beszámolni, szóval a nap nem kezdődött túl jól.
Mivel jó időnek nézett ki, mostam és kiterítettem a ruhákat a szokásos helyükre, a hátsó udvarban, a napra. Mire elindultam a gyereket hazahozni, elkezdett esni. Az esőben kimentem, összeszedtem őket és felcipeltem a teraszra, ahová megint kiterítettem. A gyereknek nyelv korrepetálása volt, után rögtön felszedtük magunkat és a nagykutyát, plusz a  két kicsit, hogy elmenjünk az orvoshoz. Nem lehetett már tovább halogatni, mert egy feljelentés van folyamatban ellenünk a falubeli tyúkok miatt és a kutyának napra pontosan kell meglegyenek az oltásai-így is késtünk 2 hetet. A két kicsit meg elvittem, nézze már meg az orvos, milyen szépen nő a bunda a beteg lábukon.

Az orvos most csak 2 napot rendel a környékünkön, a hét többi napján az Isztiéa-beli  (Istiaia) rendelőjében van, az neki kifizetődőbb, mert a település amolyan gazdasági csomópont. És még ezen a 2 napon is csak délután van nálunk. Ráadásul beindult  a vadászszezon is.

Hát mikor odaértünk, előttünk ketten voltak, de jöttek utánunk még ketten, akikről kiderült, hogy telefonon bejelentkeztek és időpontot kaptak, így mindenkit ki kellett várni. Az első egy kövér, 9 éves labrador volt amelyik tüzelt, Thomas nem bírt helyben maradni a szagoktól. A második egy picurka, egy falás kiskutya, akinek begyulladt a füle valami beleakadt növénytől. A harmadik egy Gekkas vadászkutya, amelyiknek valamiféle daganata nőtt a hasán. És a negyedik egy gyönyörű fehér, fekete pöttyös vadászkutya, akinek rémesen hosszú körmei mutatták a mostanig tartó mozdulatlan életformát (fiam szt. olyan volt mint valami mesebeli szörny ezekkel a karmokkal) és a kiálló bordái a kevés kaját. Gazdája egy kimondottan koszosnak kinéző igazi parasztember.
Mire sorra kerültünk a fiam teljesen lemerítette a két kicsit (és engem..), annyira, hogy azok bebújtak az egyik kiállított kutyaházba és ott horkoltak (de komolyan!), engem meg teljesen lemerített a folytonos szökdösésével és a zajjal amivel a kicsikkel való játék járt. Thomas nagykutya jól bírta, meg is volt kötve, nem volt vele baj, szorosan hozzám-bújt és várt a sorára. Mire bekerültünk én már az idegbaj határán voltam. Mire odaértünk az egyik kicsi hányt, ami bekerült az anyósülés és fal közé, egy része az anyósülésre. Ezeket a kevés zsebkendővel ami nálam volt kiszedtem, de inkább a kezemmel:( Amit vízben mindaz-ideig nem sikerült lemosni, csak Thomas nyalogatta néha boldogan a kezem, neki szuper volt a hozzám-bújós akció.

Az oltásbeadás és a vizsgálat rendesen lezajlott, hazafele is minden simán ment, illetve úgy tűnt. Mikor este 1/2 9-re sötétben hazaértünk, annyi erőm volt csak, hogy a hátsó részben lerakott kutyás rongyokat kiszedjem és bepakoljam a garázsba. Mivel sötét volt, nem láttam, hogy Thomas rájuk hányt (már bocs mindenkitől a mai guszta beírásért, de ki kell írnom magamból..). Mikor kirántottam a rongyokat fele az udvarra, egy része a csomagtartóba, más része rám került. Ekkor következett egy fél óra, amikor is a kocsiban ecetes konyhapapírral kiszedtem és megtisztítottam a helyet (nem lehet klóros vízzel mert kiszedi a posztó színét), aztán az udvart kellett lemosni. Mire bekerültem a házba, tök ki voltam borulva és készülve.

Annyi erőm volt, hogy lezuhanyozzak, ugyanezt tette a fiam is, és minden rajtunk lévő cuccot egyenesen bedobtam a mosógépbe.

Próbáltam végighallgatni az államelnököt akinek az este minden adás egyenesben közvetítette az újságírói konferenciáját, de képtelen voltam rá, 11 után muszáj volt lefeküdnöm, úgyhogy ma a közélet helyett a kutyák hányásáról szólt ez a post..........

Gránátalma fa és a ma ismét tisztára mosott udvar. Eltart így egy fél órát..

Bizsu imádja mikor takarítok. Minden lépésemet közelről követi, ha tudna besegítene.

Hát én senkinek nem kellek?:(

A csirkésünk 2 hete ígérgeti, hogy elviszi a 2 kicsit (a megmaradt 4-ből..) de még sehol semmi. Szombaton elvittük mi, de nem találtuk ott a fickót, úgyhogy még mindig 2+4 a felállás..

2 megjegyzés:

mmama írta...

A mi kutyánk is "rókázott" eleinte a kocsiban , aztán vettünk egy sprayt amit indulás előtt pár perccel be kell fújni a kocsitérbe, azóta nem csinálja.
Nem irigyellek a takarításért.
Nagyon szép a gránát almafád.
Ittam belőle készült likőrt hmm...

Ágni írta...

jaj de jó lenne, ha valóban találnék egy ilyen sprayt, köszi az ötletért!!