Mindennapok októberben

Ez az időszak a legnehezebb minden évben amióta itt lakunk, vidéken. Az iskolakezdés maga egy stressz, aztán meg nagy kiadásokkal jár. Hiába ingyenes az oktatás és kapunk mindenből könyvet, egyszerűen képtelenség segítő könyvek nélkül átvészelni az évet. A tananyag olyan formában van megírva, hogy nagyon sok házi-feladatot csak a szülő segítségével képes a gyermek megírni, kivéve ha 12 éves korára tökéletesen el tud barangolni az internetes világ útvesztőiben.De a neten keresgélni sem mindig kivitelezhető, azokról a szülőkről nem is beszélve, akiknek nincs internet vagy nem tudják azt használni a célnak megfelelően. Ha mindenből venne az ember segítőkönyvet akkor olyan 250 eur-t kéne erre számolni. Én az idén egyelőre a 100-nál tartok, de még nincs minden beszerezve.

Aztán kezdődnek a beiratkozások. Hiába jár a gyerek évek óta ugyanarra a programra, minden évben újból kell feliratkozási díjt fizetni ami olyan átlag 30 eur (Athénban ennél jóval több!), a hónapos díjon kívül. Ebből is kijön a 100-s egy átlag családnak, ahol egy gyerek van, mert minden gyerek minim 3 extra programra jár (nyelvek, sport, tánc, stb..).

Aztán a fűtőanyag. A fa és a fűtőolaj. Nálunk mindkettő mert van kandalló, amit használunk is. Most, hogy még nincs olyan nagyon hideg, csak a kandallót üzemeltettük be, pontosan tegnaptól, ami egyelőre elég meleget adott a nappaliba ahhoz, hogy a hálókba is beszivárogjon. Még tartja a meleget a lakás, de nemsokára már fűtenünk kell. Nagyon hirtelen jött a hideg és hamar, a válság által nagyon is sújtott görög népnek néhol katasztrofális következményekkel. Mi eddig 185 eur-t fizettünk a fára, két kis teherautó (olyan 4x4-s mezőgazdasági kis teherkocsi), ennek fele pinea fele pedig olajfa. Ez utóbbi a drágább, ez volt 100 eur, a másik pedig 85 eur. A fűtőolajat még nem vettük meg, azt, ami majd a központi fűtésünket adja, de ennek is felvitték az árát.

Aztán meg a hirtelen nyári nyüzsiből bezáródunk. A napokig tartó esős idő rettenetes itt falun, akinek kertes és udvaros háza van, tudja. Sár, víz, amit behordunk ugye, nedvesség. A kutyák ilyenkor nem mennek be a füves részre, hanem a kővel kirakott udvaron végzik el a dolguk, állandóan kell takarítanom. A kicsik hátul..hát az meg katasztrófa, rohamosan nőnek. Szerencse ösztönösen bemennek a kertes részre elvégezni a dolguk, így az első napok sok kakija után most alig akad egy-kettő amit el kell takarítani. De! Mint a motollák rohannak utánam, lépni nem tudok. Nem elég az anyjuk teje, etetem őket, de máris rengetegbe kerülnek, mert 7-n vannak! Adom az antibiotikumot, kezelem oldattal a lábukat, adok féregirtó szirupot, napi több órás tevékenység! Nem találom a megoldást, de remélem a jövő héten 3 kiskutya elmegy az új gazdájukhoz.

Bent a felfordulás. Körülöttem mintha bomba robbant volna. Pakolom a nyári cuccokat, de nem lehet mindent túl messze, mert lesz még meleg és lehet szükség lesz rövid ujjúra. Kifele pedig a téli dzsekiket, kabátokat, mert reggel 7-kor mikor indul a gyerek és várja a buszt, bizony már jó friss a levegő.

De legalább  a jövő hétre jó időt ígérnek és akkor könnyebb lesz legalább a kutyacsapat rendezése. Arról már nem is beszélek, hogy Chalkidára meg Athénba kéne mennem ügyintézésekre. 

Kinek van energiája mindenre? ................. Legalább amíg leírtam, egyet pihentem:)