Vau vau vau

A kutyamizériámnak nincs vége.. most mondhatjátok mint a zuram: intézted volna el az ivartalanítást! Hja, igen.. csak az nem olyan egyszerű! De a mostani helyzet még annál is bonyolultabb, úgyhogy az ivartalanítás kapu előtt..

Szóval voltak eleinte 8-n. Kiskutyák. Aztán lettek 7-n, mert egyiket sikerült odaadni egy ismeretlen családnak, akik meglátták a hirdetésünket.
Közben még sokan érdeklődtek FaceBook-on, de mind messzi helyekről. Sikerült még egy szépet elígérni Athénba (remélem el is viszik majd..) és még kettőt odaadok a csirkeárusomnak, aki a múltkor is elvitte a kettőt. És ezzel elment 4 kiskutya. És maradt 4. Pont 4 beteg van, ezeket tartom itt egyelőre. Valami hülye bőrbetegségük van, az egyiknek nagyon csúnya, a következőnek csak egyik lába, a másik kettőnek csak az egyik lábujja csupasz (nem rüh!). Ebből a négyből 3 pont olyan fejlett mint a többi és játékos, de van egy, ami sokkal kisebb mint a többi és általában nem bírja a gyűrődést, sokat alszik és általában elhúzódik egyedül egy sarokba. Ez csak 2,5 kg, míg a többi mind 3,2 körül vannak most egy hónapos és egy hetes korukban.

Ő az, a kis fekete orrú. Szokás szerint ráájult a testvéreire és alszik..

Különben gyönyörűek, 3 hím és 5 nőstény született, egy részük rövid szőrű mint az apjuk, 4 darab pedig szőrgomolyag, ezek anyjukra, a Golden retriever-re ütnek. Ezekből is kettő teljesen sárga, olyanok lesznek mint egy igazi Retriever, egy kisfiú és egy kislány:)

Bundás kislány.

A legszebb kisfiú, igazi Goldenes.

..és kék a szeme..

Ez a kis-lányka olyan mint az apja és igazi perpetuum mobile.

Nagyon szeretem őket, ezért is tartok itt velük, ahol...de egyre nehezebb. Most már rohamosan nőnek és minden nappal ami eltelik, csak csökken a valószínűsége annak, hogy sikerül gazdát találnom nekik. Ráadásul a 4 egészségeset adom oda először, így a többit amíg kikezelem legalább 2 hónaposak lesznek, ekkor már majdnem lehetetlen odaadni őket.

Minden nap átlagban lassan több mint 1 óra jön ki, mint a velük való foglalkozás ideje. Nemcsak velük, de a nagyokkal is. A kakit amit a kertbe telepítenek a nagyok 2-3 naponként összeszedem, zacsiba teszem, kidobom a szemétbe. A kicsiket olyan helyen tartom, a hátsó udvarban, ahol egyelőre nem zavarnak tisztaság szempontjából, de a kezelésük amit a lábukra alkalmazok, napi 3-4szer időt vesz igénybe. Aztán mikor etetem őket kiskutyáknak való száraz kajával, akkor az anyjukat ki kell kötnöm, mert eleszi előlük. Ha nem etetem, szétmarcangolják az anyjukat, akinek még van teje. Így a legjobb: esznek száraz eledelt, majd szopiznak is kicsit, de nem rágják úgy az anyjukat.

Mára esőt ígértek. Eddig azt csináltam, hogy mikor esett, előreköltöztettem őket, az első udvarra. Ez eddig működött, mert bevágtam az egész bandát egy dobozba és vittem. Most már nem férnek be, de ki is ugrálnak, de még ha be is gyömöszölném őket és nem ugrálnának ki sem tudnám elcipelni őket egyszerre, ahhoz túl nehezek. Elől rosszindulatú falunkbeliek járkálnak el a kapu előtt és belátnak. Velük már számos cirkusz volt a kutyák miatt, ezért semmiképpen nem akarom, lássák a rohangáló kiskutyafalkát. Így dugom őket a hátsó udvarba. Itt viszont nincs eső védett hely. Ma délelőtt 2 órát szántam arra, hogy mindenféle kerti bútor, falapok, vastag nylonzsákok segítségével eső-védetté tegyem  a kis házukat és környékét. Mikor délután kicsomagoltam őket - mert orvosi ellenőrzésre vittem a 4 beteget - láttam, hogy jól tartja magát a hely, nem ázik be. Azért nem az igazi, mert amikor esik, csak a házban kuksolhatnak. De szerencse a kicsik még sokat alszanak, a nagyoknak több hely kell, ők elől vannak, ahol mindig ilyenkor.

Délután elmentünk az orvoshoz, aki antibiotikumot írt fel nekik és féregtelenítést. Holnaptól napi 3szor kell a 4 kiskutyának adjak szirupot, és napi 1szer 3 napig az egészségeseknek. Ilyenkor persze mindig anyut kikötni, stb.. több órás akciók várnak rám. És legalább ne essen, mert esőben hogyan is fogom megoldani, nem tudom? Az, hogy ebben a válságos időszakban még rájuk is mennyi pénz kell még egy plusz gond..

Rossz pillanataimban arra gondolok, szélnek eresztek kicsit nagyot és végre nyugodt életem lesz. Aztán kimegyek valamiért és lerohannak, úgy örülnek nekem, ahogyan soha senki más és örülök, hogy vannak nekem:)

Azért valami megoldás kéne..