Monachus monachus

Nagyon sűrű napok következnek mindenféle szempontból, úgy munka mint család és vegyes programok területén.

Hétvégén annyi érdekes történt, hogy a földmozgások folyamatosak voltak Alonniszosz (Haloniszosz) körül, de mi nem éreztünk semmit az első nagyobb földrengésen kívül. A Szporádokon azonban érezték őket és volt egy adag idegeskedés, aggodalom is, ami persze még mindig megvan, annak ellenére, hogy a szakemberek megnyugtatóan nyilatkoztak. A Szporádokhoz, így hozzánk is, közel van a nagy Anatóliai hasadék, mely a török nagy földmozdulásokat szokta szülni.
Szombaton vendégeim jártak Skopeloson, még nem tudtam velük beszélni, hogy megkérdezzem éreztek-e valamit. Amit bizonyosan éreztek a nagy szél, ami miatt megint erdőtüzek voltak tegnap sokfelé, de szerencse a hajó köztünk és Skopelos között, közlekedett. Nagyon kellemetlen szokott lenni, mikor valaki befizeti a jegyét és kora reggel ideszólnak nekem a partnerirodától, hogy le kell mondani az utat, mert az erős szelek miatt nem indul a hajó. Ha a vendég éppen 2 nap múlva indul haza, sajnálatos módon elveszíti az utat, a pénzt tőlem visszakapja, nekem meg letétben marad a jegy ára a következő vendégig a partnerirodánál. Ember legyen a talpán aki a sok nyilvántartást vezeti.. habár inkább a vendéget sajnálom, én fél életem itt töltöttem, de egy Skopelos-i tengeri hajókázásra mindig igent mondanék!:) Valami csodálatos érzés a tengeren, szép időben, jó hajózási körülmények mellett utazni!! Mindenről megfeledkezik az ember, igazi felüdülés, kikapcsolódás.

Alloniszosz mellett van a védett nemzeti tengeri park, ahol a Monachus Monachus vagyis Mediterrán barátfóka lakik. A fóka a Szporádok összes szigetére "átjár" és bizonyos családok máshol is laknak, ezért bárhol lehet szerencsénk hozzá. Nálunk Évián is vannak helyek, ahol élnek, de nem írom meg hol, nem akarom, hogy bárki csónakkal arra kalandozzon, nagyon kényesek a zavarásra, nem képesek szaporodni. Nem könnyű vele találkozni, én tavaly szerencsés voltam és egy lakatlan szigettúra alkalmával igazi bemutatót tartott nekünk egy ezüstösen csillogó nagy darab bajszos:)

A Wiki ezt írja róluk:

A mediterrán területeken, főleg az Égei-tengeren, Madeira-szigeteken, Jón-tengeren, Görögország nyugati partjainál, Törökország déli partjainál, Albániában, Cipruson és Marokkóban honos. Korábban a Fekete-tengerben is élt. Tízezrével lőtték őket, míg 1996-ban alig több mint 500 példány maradt, de ezek is a turisták és a búvárok zaklatása miatt nagymértékben veszélyeztetve vannak. Az Égei-tengeren az Északi-Szpórádok szigetcsoport külső szigetein találhatók meg egy nemzeti parkon belül, melyet hivatalosan elzártak a látogatók elől. Azonban van itt egy sziget, amelyet nem vontak a park védelme alá, mégis élnek itt fókák, akiket az ottani turisták és halászok rendszeresen zavarnak...

A mediterrán barátfóka bundája lehet barna és akár szürke színű is. Az újszülött kölykök fekete színűek, fehér és sárga foltokkal a hasukon. A hímek súlya 315 kilogramm, hossza pedig elérheti 2,4 métert. A nőstények kisebb méretűek, testsúlyuk átlagosan 300 kilogramm. Testének felső oldala barnásszürke vagy barnásfekete, hasa világos, egymásba folyó sárgás- vagy szürkésfehér foltokkal, néha egyszínű barna is lehet. Az idősebb állatok egyre halványabbak, néha egészen ezüstösek.

A barátfókák a sziklás partoknál szeretnek vadászni. Keveset vándorolnak, többnyire ősidők óta megszokott pihenő- és ellőhelyeiken tartózkodnak. A sok kis csónak és hajó, amellyel a turisták még a legfélreesőbb szigeteket is felkeresik, olyan tartós és rendszeres zavarást jelent a barátfókák számára, hogy nem képesek kipihenni magukat, és megszokott ellőhelyeiken sem tudnak már szaporodni. Jobb híján tehát barlangokat keresnek fel. A mediterrán barátfókák meglepően ügyesen kúsznak a szárazon. Mellső lábuk ujjain ugyanis (amely egyébként kitűnő uszonyként is szolgál) még megvannak széles, erős karmaik. A vízből kimászva ezekkel kapaszkodnak meg a sziklákon és támasztják alá testüket. Így, szemben például a borjúfókával, a sziklákkal szegélyezett tengerpartokon is el tudják hagyni a vizet. A vízben a mediterrán barátfókák ügyesen úsznak, még a cápákat is elhagyják, amelyekből a nagyobb fajok veszélyesek lehetnek rájuk nézve. Ragadozó állat. Fő táplálékai angolnafélék, szardínia, homár, makrélafélék (tonhalak), lepényhalfélék és fejlábúak. Az állatoknak erős „ragadozó”-állkapcsa van, amellyel a halakat megragadják és széttépik, de kisebb darabokra szétrágni nem tudják. A zsákmányból letépett cafatokat így mindig megrágatlanul nyelik le. Nagyon fontos, hogy főként a forró évszakban ne zavarják őket, mivel tömzsi testüket folyton hűteniük kell, a túlzott hőtermeléstől pedig óvakodniuk kell. Ezért árnyas szirteket vagy parti barlangokat keresnek fel, nehogy túlhevüljenek. Maximum 20 évig élhet.

A fókák többségéhez hasonlóan a mediterrán barátfókák a szárazon hozzák világra kicsinyeiket. A korábban megközelíthetetlen és zavartalan szigetek sziklás partjain lévő kedvelt pihenőhelyeik egyben ellőhelyek és „bölcsődék” is. A fiatalok szeptemberben vagy októberben születnek meg, anyjuk három évig gondozza őket. Négyévesen válnak ivaréretté.