2010. április 19., hétfő

A múlttól nem lehet szabadulni

...avagy a múlt, évtizedek múltán is bekopoghat az ajtón, és ehhez hasonló közhelyeket hányszor de hányszor hallott már mindenki!!

De én most megéltem, teljes nagyságában ezt a dolgot.

Hétvégére hivatalosak voltak hozzánk férjem olyan rokonai, akiket én személyesen csak egyszer láttam sok-sok évvel ezelőtt. Illetve a nőt, mert a párjával ezelőtt 4-5 évvel házasodtak össze, nagyon szép esküvőjük volt Monemvassia-n, amin én nem voltam, mert a gyerekkel valakinek itthon/otthon, Athénben kellett maradni. Érdekes, hogy a rokoni kapcsolat olyan, hogy a 45 körüli nő a fiam 2. unokatestvére és a 2 kicsi fiúk a fiam unokaöccsei, én pedig valamiféle nagymamájuk vagyok:) A lényeg, hogy a képeket is láttam az esküvőről meg minden annak idején.

Mikor megérkeztek a hétvégén és a hapsival kezet fogtam, valami rettenetes "deja vu" érzésem volt.. Mondtam is neki, hogy valahonnan én őt ismerem. Annyira képen vágott ez az érzés, hogy nem tudtam elrejteni, és mivel a hapsi jóképű, egy elég hülye magyarázkodásba kezdtem a nőnek, hogy miért nem vele kapcsolatban érzek így, hanem a férjével. Aztán lerendeztük azzal, hogy valszeg a fényképek és videók az esküvőről. Aztán duma duma, és kiderült, hogy ezelőtt kb. 20 évvel rövid ideig egy társaságba jártunk, párszor találkozhattunk, aztán a 20 év ami fölöttünk eltelt ide juttatott, hogy fel sem ismertük egymást. Én 20 évvel ezelőtt násznagy voltam egy akkoriban nagyon jó norvég barátnőm esküvőjén. A csajjal aztán az élet elsodort egymás mellől, főleg az én életemben történt radikális változások miatt, megszakadt a kapcsolatunk. Akkor mikor összejártunk, ez a hapsi is a bandában volt, mert félig norvég, sőt az esküvőt mindketten végigtáncoltuk, persze más más párral és ezek szerint nem tettünk egymásra olyan hű de nagy benyomást:)

Azóta is többször eszembe jut a dolog és annyira hihetetlennek tartom, hogy nem igaz! Mikor a kapun jött be a férfi a hétvégén, azt az érzést nem tudom elfelejteni, ahogy mellbe vágott valami és kétségbeesetten kapkodott az agyam, jobbra balra, hogy kiderítse ki, mi, hol, mikor???

Úgyhogy végeredményben az egész földünk egy nagy falu...vigyázzatok mit csináltok, mert semmi nem marad titokban a nap alatt:)

Nincsenek megjegyzések: