Na szépen telnek a napok, hetek és már február közepét tapossuk.
Tudom, sokan szeretnének hallani megint kutyasztorit:) Nálunk mindig van valami zűr körülöttük:)
Szóval örömmel jelentem, hogy sunyi tervem sikerrel járt. Vagyis. A 4 kiskutyát, akiket emlékeztek, hogy valamikor decemberben összeszedtem, napokig etettem, addig, amíg a sors úgy intézte, hogy egyik barátnőm felhívott. Ez egy olyan nő, aki pár évvel ezelőtt hallani sem akart a kutyákról, aztán most meg van egy halom kutyája:)
Szóval elpanaszolta nekem, hogy a 2 kutyája eltűnt, valszeg megmérgezték őket. Az egyik ezek közül egy olyan kutya volt, akire kb. 2 ezer eurót költöttek már eddig, mert elütötte az autó, megműtötték, aztán nem akart helyrejönni, mindenki győzködte őket, altassák már el szerencsétlent, aztán egyszer csak helyrejött. A lényeg, hogy a telefon olyan jókor jött, hogy el nem tudom mondani. Kiderült, senki nem lesz 3 napig otthon. Na gondolhatjátok. Szép nagy kertjük van, ahová be lehet menni, így egyik nap szépen bepakoltam a kuttyokat egy fedett helyre és elláttam őket kajával addig amíg megjöttek gazdiék. A barátnőm annyira megszerette őket, főleg a legkisebbet, hogy állandóan az ölében cipeli. Köszönik szépen, mind a 4-n megvannak a mai napig, kettőt sikerült másoknak adnia és kettő nála otthon.
Időközben itthon is "helyzet" alakult ki. Bizsu kigömbölyödött, de mivel ki voltak kötve amíg tüzelt, arra gondoltunk, a téli bundája alá felszedett egy kis téli zsírt is.
Aztán eszünkbe jutott, hogy egyik éjjel túl közel kötöttem őket egymáshoz és habár nem láttuk, de volt rá lehetőség nyakatekerten párosodni. Na ne!... gondoltam én, nem lehet! De, de! Válaszolt a nagybetűs élet és tegnap szerencsésen megérkezett 2 fiú és 5 lány kutya. És mint minden többször szült kutyának gazdija, egyáltalán nem izgattam magam és minden észrevétlenül, simán zajlott. Sajnos megint odaadtuk az 5 kislányt a dokinak, aki ezért felszámolt 30 eurót, de mi képtelenek vagyunk arra, hogy bedobjuk őket pl. a patakba. Azt sem lehetett, hogy 7-t szoptasson és 2 hónaposan pakoljam őket ki valahova, az rosszabb. És mit ad a szerencse, erre mondják, jó helyen kell lenni a megfelelő pillanatban, a dokinál volt éppen egy középkorú asszony, aki az egyiket hazavitte. Hogy most az 1 napos kiskutya túléli-e az elválasztást és megél-e cumiztatással azt nem tudom, de hátha! A többiről nem akarok gondolkodni.
Úgyhogy most van 2 kisfiú kutya, egy Bizsu aki őrzi őket mint anyaoroszlán és egy Thomas, aki ki van rúgva a házából és anyja/felesége kegyeiből, ahogy ránéz, Bizsu már fenyegetően morog. Nekünk hagyja, hogy vakargassuk a kicsiket, de még nem nagyon piszkálom őket, legyenek legalább egy hetesek először. Most már nagyon ideje lesz ivartalanítani a Bizst!
És itt van tegnapelőtt, szülés előtt egy nappal:
Pár nappal szülése előtt. Na ugye nem látszik semmi? A nagyobbik kutya az persze a Thomas.
4 lábon nem is lehetett látni, hogy terhes.
Igyekszem majd a kicsiket is lefotózni.
Tudom, sokan szeretnének hallani megint kutyasztorit:) Nálunk mindig van valami zűr körülöttük:)
Szóval örömmel jelentem, hogy sunyi tervem sikerrel járt. Vagyis. A 4 kiskutyát, akiket emlékeztek, hogy valamikor decemberben összeszedtem, napokig etettem, addig, amíg a sors úgy intézte, hogy egyik barátnőm felhívott. Ez egy olyan nő, aki pár évvel ezelőtt hallani sem akart a kutyákról, aztán most meg van egy halom kutyája:)
Szóval elpanaszolta nekem, hogy a 2 kutyája eltűnt, valszeg megmérgezték őket. Az egyik ezek közül egy olyan kutya volt, akire kb. 2 ezer eurót költöttek már eddig, mert elütötte az autó, megműtötték, aztán nem akart helyrejönni, mindenki győzködte őket, altassák már el szerencsétlent, aztán egyszer csak helyrejött. A lényeg, hogy a telefon olyan jókor jött, hogy el nem tudom mondani. Kiderült, senki nem lesz 3 napig otthon. Na gondolhatjátok. Szép nagy kertjük van, ahová be lehet menni, így egyik nap szépen bepakoltam a kuttyokat egy fedett helyre és elláttam őket kajával addig amíg megjöttek gazdiék. A barátnőm annyira megszerette őket, főleg a legkisebbet, hogy állandóan az ölében cipeli. Köszönik szépen, mind a 4-n megvannak a mai napig, kettőt sikerült másoknak adnia és kettő nála otthon.
Időközben itthon is "helyzet" alakult ki. Bizsu kigömbölyödött, de mivel ki voltak kötve amíg tüzelt, arra gondoltunk, a téli bundája alá felszedett egy kis téli zsírt is.
Aztán eszünkbe jutott, hogy egyik éjjel túl közel kötöttem őket egymáshoz és habár nem láttuk, de volt rá lehetőség nyakatekerten párosodni. Na ne!... gondoltam én, nem lehet! De, de! Válaszolt a nagybetűs élet és tegnap szerencsésen megérkezett 2 fiú és 5 lány kutya. És mint minden többször szült kutyának gazdija, egyáltalán nem izgattam magam és minden észrevétlenül, simán zajlott. Sajnos megint odaadtuk az 5 kislányt a dokinak, aki ezért felszámolt 30 eurót, de mi képtelenek vagyunk arra, hogy bedobjuk őket pl. a patakba. Azt sem lehetett, hogy 7-t szoptasson és 2 hónaposan pakoljam őket ki valahova, az rosszabb. És mit ad a szerencse, erre mondják, jó helyen kell lenni a megfelelő pillanatban, a dokinál volt éppen egy középkorú asszony, aki az egyiket hazavitte. Hogy most az 1 napos kiskutya túléli-e az elválasztást és megél-e cumiztatással azt nem tudom, de hátha! A többiről nem akarok gondolkodni.
Úgyhogy most van 2 kisfiú kutya, egy Bizsu aki őrzi őket mint anyaoroszlán és egy Thomas, aki ki van rúgva a házából és anyja/felesége kegyeiből, ahogy ránéz, Bizsu már fenyegetően morog. Nekünk hagyja, hogy vakargassuk a kicsiket, de még nem nagyon piszkálom őket, legyenek legalább egy hetesek először. Most már nagyon ideje lesz ivartalanítani a Bizst!
És itt van tegnapelőtt, szülés előtt egy nappal:
Igyekszem majd a kicsiket is lefotózni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése