Földrengés Görögország-ban és egyéb zavaró körülmények

Na ma nem volt, nem azért a cím :)

De úgy éreztem, írnék róla bővebben, mert az utóbbi időben nagyon életünkké vált megint sajnos :) Tegnap nagyon rossz éjszakám volt, ugyanis első eset, hogy a földrengéstől nagyon megijedt a fiam. Az első földrengés ami az életében történt az 1999-s (szeptember 9) nagy Athéni földrengés volt, de ő akkor csak 2 éves volt. Édesapámmal éppen délutáni álmukat aludták a Melissia negyedbeli lakásunkban, ami pont szemben van a Parnitha heggyel és viszonylag közel hozzá, ott volt az epicentrum. Ugyan nagy volt a földrengés, de a házunk a Pentelis hegy oldalában, sziklás talajon állt és mire a rázkódástól Édesapám felébredt, már tk. vége is volt. Nagyon sajnáltam a szép Zsolnay vázámat ami akkor leugrott a polcról és eltörött. Ez volt az összes kár akkor ami nálunk történt, míg a Thrakomakedones negyedben, ahol az epicentrum volt, rengeteg ház megrongálódott, sőt egy gyár össze is dőlt, több mint 100 halottja volt a földrengésnek.

Én akkor egy közelben lévő, üveg, felhőkarcoló jellegű (csak alacsonyabb) épületben dolgoztam, az 5. emeleten. Az épület modern építészeti tervek alapján készült, melyeket az utóbbi évek sztár építésze: Vovos készített. Egyik fő előnye az építészeti módszereinek, hogy a hatalmas épületeket úgy emelik fel, hogy az alapokban görgők vannak elhelyezve, melyek biztosítják nagy földrengések esetén a kilengést, anélkül, hogy kár esne az épületben. Na mindegy, ezeket nem tudtam, de nem is érdekelt, és nem is vigasztalt volna abban a pillanatban mikor derült égből villámcsapásként úgy elkezdtünk kilengeni, hogy képtelenek voltunk lépni, csak fogódzkodtam két íróasztalban, miközben fejünkre kezdtek potyogni a műhó-tetődarabok. Aztán többre nem emlékszem csak hogy pánikszerűen lerohantunk a lépcsőkön és kint ahogyan álltunk, a föld folyton rezgett a talpunk alatt.

Férjem egy másik ugyanilyen épület alagsorában dolgozott, egy bankban, a széfekhez közel, ahová bemenekült volna ha éppen esik fejére az épület, az már más kérdés, onnan hogyan és mikor szedték volna ki (brrrrrr..). Az első nagy földrengést nagyon sok apró utórezgés követte, melyekkel hamar megtanultunk együtt élni. Első napokban folytonosan meg-megrezgett a föld, talán óránként.

Emlékszem Erdélyi vendégeink voltak nálunk, ültünk a balkonon és az asztal majdnem elcsúszott. Aztán eltelt az az év és valahogy megfeledkeztem róla. Pedig még éreztem azóta is, úgy átlagban talán mondhatom legalább egyet évente. De az athéni óta, hiába minden nyugalom és érv, ahogy rezdül a lábam alatt a föld, ösztönös, páni és állati félelem tör ki rajtam, nem szuszogok, a szívem hangosan ver és megáll az idő. Úgy látszik, most megint le kell ezt gyűrnöm, mert már talán egy éve is, hogy elég gyakoriak a rezgések Évián. Tavaly nyáron Közép Évia, Psachna körüli része mozgott folyton, aztán most októberben volt itt az az éjjeli nagyobb amikor nagyon megijedtem, azóta meg jönnek az utórezgések - remélem, hogy azok.

A tévében ritkán említenek meg apróbb földrengéseket, mert azokból mindig van valahol az országban, Japánnal együtt első helyen van Görögország a földrengés listában. Velünk szemben van Atalanti, a híres hasadékával, ahol mindenki tudja, mozognak a rétegek, élő szervezetként rendeződik a föld alattunk. Ez mind rendben van és elfogadja az ember, de a pillanat, mikor megdöndül feletted a ház és összekoccannak a dolgok, messze áll a kellemestől.

Tegnap kisfiam nyelvórán volt, nálunk még az iskola nem kezdődött el, és tanulás közben valószínűleg jobban megrázhatta őket, mert a ház régebbi mint a mienk, és közelebb is van 3 km-l a Mantudi-i epicentrumhoz. Hát szegénykém most ijedt meg először. Nem akart visszamenni a házba (ugyanis ők kirohantak az udvarra), haza kellett hozzuk. Este pedig nem tudott elaludni. Bekéredzkedett az ágyunkba, aztán onnan férjem kirugdosta, mikor észrevette. Aztán miután az apu megint kiment a nappaliba a TV elé és én leültem az íróasztalhoz, megint visszasírta magát ide, de nem tudott elaludni. Én meg vártam, hátha elalszik míg végül éjjel 1/2 2-kor úgy döntöttem melléfekszem. Közben amíg mosdóban voltam, férjem megint bejött, kiebrudalta szegénykémet, ekkor megígértem melléfekszem a szobájába. Amíg kapirgáltam, tejet ittam, 2 fele szegénykém belealudt a várakozásba, de persze nem maradt ennyiben a dolog, mert talán 3 óra körül megébredt és átsétafikált hozzánk. Akkor megint felkeltem, bementem hozzá, melléfeküdtem miközben ezer szerre áldottam a fejem, hogy 6 hónapos korától, amikor megvettük az ágyát, 1 és fél személyeset vettünk, éppen ezért. Hányszor aludtam már vele mikor beteg volt, milyen jó volt, hogy kényelmesen elfértünk. Na még mindig elférünk, habár most már mindketten jóval nagyobbak vagyunk :)) Azért nem tudtam aludni, mert teljesen belém bújt, úgy félt, aztán így kínlódtam, hajnal felé elaludt ás akkor visszalopództam a sajátunkba. Hát persze, hogy ma megint 11-kor kelt a család és elcsúszott a nap, de annak ellenére összeszedtük magunkat, én takarítottam, főztem, vasaltam, a fiúk meg tanultak.

Most ahányszor elmegy valami autó a házunk előtt (ami ritka eset, falu végén lakunk) mindig fülelek, mi lehet, nem-e a földrengéssel együtt járó robaj, dörgés.. Nagyon remélem már abbahagyja, mert már tiszta depressziós leszek, az idő is stabilan esik, csöpög, hull, nem lehet megmozdulni, du 4-kor sötétedik és reggel 10-kor világosodik, tiszta agyrém. Közben meg kell feledkeznünk a földrengésről, mert ilyenkor jellemző, hogy az ember ahogyan jár kel és néha megszédül, úgy érzi, hogy a föld mozdult meg alatta, ez mindenkivel így van és most mondja a fiam, folyton ilyen érzése van. Még az is lehet utórezgések is vannak, ha igen, az nagyon jó, akkor kifújja magát.

Bizsu is remekel szokása szt, ma egy adott pillanatban egyszerűen csak hallottam, hogy olyan helyről jön az ugatása, ahonnan nem kéne. Kinézek, hát valami miatt kiugrott az útra, csak ő tudja hogyan mert körbe körbe kerítés és nem fér ki alatta. Ez nagyon nem jó, nehogy szokásává váljon, mert ha megint elmegy és megfojt egy tyúkot, semmi nem mentheti meg, már nekem is elfogyott a türelmem. Meg kell kötnünk állandó jelleggel, de ebben a hideg, esős időben nem akarjuk, de nagyon résen kell legyek holnap, ha látom, hogy megint kilóg, vége a mesének, többet soha nem lesz szabadon. Már arra is gondoltam, oda kéne adni valakinek, de azért kivárnám, legyen 1 éves, mert olyankor le szoktak nyugodni.. Na majd kiderül.

Különben kutya és földrengés: ugye nagyon sokszor hallottam gyerekkoromban, hogy az állatok jelzik a földrengést. Valóban októberben pár másodperccel a földrengések előtt (volt vagy 5 belőlük) mindkét kutya ugatott. Az idei két alkalommal meg se mukkantak, tőlük dőlhetett volna a ház a fejükre :) Úgy látszik van Richter skála jelzőjük :)

Bizsu új szokása, felmászik a nagyobb kutyaházra és kukucskál be a fiam szobájába. Imádja mikor szellőztetünk, képes fél órán át így bámészkodni :)