Ahogy az első adag hó egyik melegebb napon félig-meddig elolvadt, éppen annyi időnk maradt, hogy kissé az udvart lemossuk és rendbetegyük, estére már megint olyan ítéletidő kerekedett, hogy vitte el a fejünk fölül a házat. Rettentő erős széllökések, eső, mintha csöbörből öntenék és óriási villámok, hogy csak rengett a ház a fejünk felett. Ezzel az özönvíz érzéssel feküdtünk le hétfőn. Kedd reggel furcsa csendre ébredtem és túl erősen jött be a fényesség a redőnyök között ahhoz, hogy reggel 7 óra legyen. Rémülten ugrottam ki, azt hittem elaludtam, de ahogy az órámra néztem, láttam, időben vagyok, éppen költene a dög, ha le nem nyomnám még a nyivákolása előtt. De akkor? Meglepetten nyugtáztam, hogy teljesen behavazott már másodszorra és még mielőtt be tudtunk volna vásárolni! Ez a kép fogadott reggel 7-kor:
