Októberben és novemberben hidegek voltak. Amolyan jó kis csípős reggelekkel, párás levegővel, szürke, nedves, esős napokkal. Ahogy azonban december bekopogott kirügyeztünk:) Egyre melegebb van és egyre szebben, zavartalanabbul süt a nap. Persze ennek nemsokára vége lesz, de akkor is lassan 2 hete tart stabilan a jó idő. Nemcsak ragyogóan süt a nap, hanem alig van nedvesség reggel és este a levegőben, a föld ki van száradva, újból öntözni kell, még a földbe ültetett növényeket is. Nem nagyon jó ez, mert nemcsak a növények őrülnek meg és idő előtt rügyezni kezdenek, hanem Bizsunak is vedlik a szoknyája, lefagy majd a feneke, ha beáll a hideg:)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Evia-Limni. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Evia-Limni. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. december 12., hétfő
2010. november 6., szombat
Séta Limni-ben
A napokban hihetetlenül szép és meleg az idő. Igyekeztem kihasználni, annak ellenére, hogy elég sok más munka lenne bent is, de muszáj ilyenkor a szabadba menni.
Tegnap délután bedobtam a nagy Thomast a kocsiba és lementünk fiammal Limni-be.
Limni tőlünk 6 km-re van és a legszebb kisváros észak Évián. Talán egész Évián a legszebb, csak Kymi vetekedhet festőiségben vele.
Tegnap délután bedobtam a nagy Thomast a kocsiba és lementünk fiammal Limni-be.
Limni tőlünk 6 km-re van és a legszebb kisváros észak Évián. Talán egész Évián a legszebb, csak Kymi vetekedhet festőiségben vele.
2010. május 7., péntek
Első fürdés..csak azért is!
A mai nap reggel kicsit belenéztem a hírekbe, meg a reggeli informáló műsorokba ahol láttam, hogy a tegnap megszavazott megszorításokat tárgyalják. Nem sokat idegesítettem magam rajtuk, már megkaptuk az első csökkentett nyugdíjt, úgyhogy tény és való, ráadásul a mozgásunkat is korlátoznunk kell majd valahogy, mert rengeteg benzint fogyasztunk.
Gyönyörű nyári idő van és amíg az Athéniek szegények a füstös, büdös városban rohangálnak dolgaik után, addig nekünk minden lépésünket csodálatos képek kísérik. Valóban más átvészelni mindent ilyen gyönyörű környezetben (tudjátok, most a jó fázisban vagyok,a krízis ellenére:)).
Ma megvolt az első fürdésem is, és nagyon jó volt a víz, legalább 20 fokos. Csak egyet úszni akartam, aztán végül többször belementem, még egy icuri kis átlátszó puhatestűt is láttam, ami pedig csak nagy melegekben szokott előúszni. 32 fokot mutatott a kocsi hőmérője, igaz napon volt. A fiam egy csodálatos öbölben lévő házba jár angolórára és annak ellenére, hogy köves a part, egyik kedvenc helyem, annyira jó a víz, a környezet. Aki már több mint 2 évtizede él itt, mint én, vagy itt született és jár úszni (van olyan az idősek között aki alig, vagy egyáltalán nem fürdött tengerben!) – az tudja, hogy minden öbölben más és más lehet a víz, mivel más az összetétele.
A víz összetételéhez nagymértékben hozzájárulnak a vízbe a felszín alatt beömlő forrásvizek, ennek függvényében a sókoncentráció más. Ezenkívül a hőmérséklet is változhat, az áramlatok valamint a szelek függvényében. Ez a Shelga öböl olyan, hogy itt majdnem soha nem fúj a szél. Minden délben 4-ig mozdulatlan a víz, utána egy kellemes helyi szél szokott kerekedni, amelyik felborzolja a víz felszínét. Én a mozdulatlan vízben szeretek fürödni és itt rengeteg sok kis fekete halacska szokott úszkálni alattam, és gyönyörű a látvány, ha az emberen búvármaszk van. Ma nem maszkoztam, hanem teljesen kiájultam az úszás után, szépen elaludtam a napon, a tegnapelőtti stresszes napom kicsit kikészített, a szemem is begyulladt tőle, ma kiengedtem kicsit a gőzt. Pár kép a mai nyugodt napunkból, környezetünkből.
Ritkítjuk a szőlőt.
2010. február 18., csütörtök
Görög farsang
Miközben az ország készül darabjaira esni :(, vasárnap befejeződött a farsangi időszak és megkezdődött a böjt. Na a cím azért ne tévesszen meg senkit, mert én nem böjtölök :)
Görögországgal nagy bajok vannak, aki követi a gazdasági híreket, az tudja. Az eurózóna védelme érdekében a németek erőszakoskodnak, hogy kemény intézkedéseket tegyünk a tartozás csökkentésére. A baj csak az, hogy ezek az intézkedések mindig azokat érintik, akik amúgy is már szenvednek az évek óta tartó életszínvonal csökkenés miatt. Pl. az ilyen cuki dolgok mint nyugdíjkorhatár emelés, VAT adóemelés, benzináremelés, juttatások csökkentése - amitől a fizetések és nyugdíjak automatikusan csökkennek, stb.. mind mind azokat érintik, akik jövedelmüket nem tudják eltitkolni: a nyugdíjasokat és fizetésből élőket. Ami a turizmust illeti, a bejövő turizmus számára ez pozitív. Nem emelkednek a szállásárak, és ez sok turistát becsalogat. Azon már kevesen elmélkednek el, hogy ugyan a szállásárak nem emelkednek, de minden más igen..Ami a helyi dolgainkat illeti, íme egy pár vasárnapi kép.
Az idén minket elkerült a kemény tél, ma is 20 fok volt, le kellett vegyem a zoknit a lábamról délben, majd megsültem. Este azért még a fűtést be kell kapcsolni. Ez persze nem marad így, de most déli szelek járnak, Afrika felől és emiatt a jó melegecske.
Bye. bye husi!
Az "Eviotissa" (Éviai asszony) jellegzetes és nagyon szeretett dallamaira aztán idegenek is bekapcsolódtak és lett egy nagy buli.
Görögországgal nagy bajok vannak, aki követi a gazdasági híreket, az tudja. Az eurózóna védelme érdekében a németek erőszakoskodnak, hogy kemény intézkedéseket tegyünk a tartozás csökkentésére. A baj csak az, hogy ezek az intézkedések mindig azokat érintik, akik amúgy is már szenvednek az évek óta tartó életszínvonal csökkenés miatt. Pl. az ilyen cuki dolgok mint nyugdíjkorhatár emelés, VAT adóemelés, benzináremelés, juttatások csökkentése - amitől a fizetések és nyugdíjak automatikusan csökkennek, stb.. mind mind azokat érintik, akik jövedelmüket nem tudják eltitkolni: a nyugdíjasokat és fizetésből élőket. Ami a turizmust illeti, a bejövő turizmus számára ez pozitív. Nem emelkednek a szállásárak, és ez sok turistát becsalogat. Azon már kevesen elmélkednek el, hogy ugyan a szállásárak nem emelkednek, de minden más igen..Ami a helyi dolgainkat illeti, íme egy pár vasárnapi kép.
Az idén minket elkerült a kemény tél, ma is 20 fok volt, le kellett vegyem a zoknit a lábamról délben, majd megsültem. Este azért még a fűtést be kell kapcsolni. Ez persze nem marad így, de most déli szelek járnak, Afrika felől és emiatt a jó melegecske.
Bye. bye husi!
Karnevál Limniben, a felnőtt és gyerek néptánccsoport szereplésével.
Apraja, nagyja ropja.
2009. december 11., péntek
Görög vihar
A tegnapi napon valami eszméletlen mennyiségű víz ömlött le az égből. És hiába történik meg újból és újból, a görög állam semmit nem tesz. Emberek halnak meg, házak omlanak össze, településeket mos el a víz, de azon kívül hogy a TV-ben egy napig ezek a helyek főszerepelnek, és az aktuális politikusok ígérgetnek, semmi nem történik. Farizeusokból van ma is elég Görögországban is.
Ami a szigetünket illeti, illetve az északi részét, hát alaposan eláztunk. Szemben velünk Magnisia megye azonban rosszabbul járt és amit mi közvetlenül megérzünk: a Glifa-i kompátkelő. Glyfa települést kimosta a víz. Az út Pelazgia felől teljesen használhatatlan lett, igen az, ahol a magyar turisták is érkezni szoktak. A kompok természetesen nem járnak, már napok óta nem, a vihar miatt. Ilyenkor jönnek elő az álombeli görög élet valós problémái és ilyenkor szoktunk mi, akik évek óta itt élünk újból szép cifra káromkodásokat mondani. Aki pl. Edipszóban lakik, és ne adj isten sürgős dolga lenne pl. Volosban, az a normális megteendő kilométerekre rá kell most tegyen még vagy 300-t, ugyanis csak a Chalkida-i hídon lehet közlekedni. Tehát le kell mennie a sziget közepére hosszában kb. 100 km-t, át az egész nap ködben lévő Agios hágón, 650 m magasban kanyarogni, ahol ilyenkor havazni szokott, majd átmenni a szárazföldre és ott visszafele menni megint, párhuzamosan a megtett úttal, Edipszó fele.
Mivel általában a telet a rendkívül erős és hideg északi szelek jellemzik, amik a mi házunkat telibe kapják, viszont Limnit és a nyugati partvonalunkat nemigen érintik, tegnap csak egy morózus, télies napot érzékeltem egészen délig, amíg felhívott fiam echte angol tanárnője, hogy elmarad az angolóra mert a háza megközelíthetetlen. Limnitől 3 km-re lakik a Katounia nevű helyen, ami nyáron egy csodálatos hely. Az odavezető út úgy lett, hogy a hegyet leszeletelték és közéje meg a tenger közé aszfaltutat létesítettek. Ez már nagyon régen, mivel ott volt az angol magnezitfeldolgozó gyár a múlt század elején, azóta az utat minden évben elrontja a tenger, tavasszal megjavítják, és ez Limni sétálóútja, itt bicikliznek, szaladnak, sétálnak, kutyát sétáltatnak, el is nevezték az utat „bypass avenue”-nak, viccesen. Vagyis aki nem akar bypass műtétet, az jobb ha naponta itt megjelenik :)
A lényeg hogy S. szerint ilyen nem volt az utóbbi 20 évben, mióta ő ott él egyfolytában. A tenger mint egy éhes vadállat felemelkedett a hegyig, elöntve az utat, azt teleszórva eszméletlen nagy kődarabokkal és sziklamaradványokkal, és darabokat kimarva a széléből. Északnyugati szél volt, ez pont telibe kapta azt a partszakaszt.
Ha már úgyis óra lett volna, leszaladtunk megnézni mi a helyzet. Sajnos a képek nem tudják érzékeltetni az egészet, a tenger morajlása olyan üvöltéssé erősödött, hogy nem hallottuk egymás hangját, úgy jártunk az út egyes részein, hogy hol a tenger tett egy lépést, hol mi. Az út rosszabb részét már nem tudtuk megnézni, mert az ernyők ellenére csuromvizesek lettünk, nekem ráfagyott a kamerára a kezem és hazarohantunk forró vízzel letusolni. Azért jöjjenek a képek, arról a részről amit meg tudtunk nézni.
Ami a szigetünket illeti, illetve az északi részét, hát alaposan eláztunk. Szemben velünk Magnisia megye azonban rosszabbul járt és amit mi közvetlenül megérzünk: a Glifa-i kompátkelő. Glyfa települést kimosta a víz. Az út Pelazgia felől teljesen használhatatlan lett, igen az, ahol a magyar turisták is érkezni szoktak. A kompok természetesen nem járnak, már napok óta nem, a vihar miatt. Ilyenkor jönnek elő az álombeli görög élet valós problémái és ilyenkor szoktunk mi, akik évek óta itt élünk újból szép cifra káromkodásokat mondani. Aki pl. Edipszóban lakik, és ne adj isten sürgős dolga lenne pl. Volosban, az a normális megteendő kilométerekre rá kell most tegyen még vagy 300-t, ugyanis csak a Chalkida-i hídon lehet közlekedni. Tehát le kell mennie a sziget közepére hosszában kb. 100 km-t, át az egész nap ködben lévő Agios hágón, 650 m magasban kanyarogni, ahol ilyenkor havazni szokott, majd átmenni a szárazföldre és ott visszafele menni megint, párhuzamosan a megtett úttal, Edipszó fele.
Mivel általában a telet a rendkívül erős és hideg északi szelek jellemzik, amik a mi házunkat telibe kapják, viszont Limnit és a nyugati partvonalunkat nemigen érintik, tegnap csak egy morózus, télies napot érzékeltem egészen délig, amíg felhívott fiam echte angol tanárnője, hogy elmarad az angolóra mert a háza megközelíthetetlen. Limnitől 3 km-re lakik a Katounia nevű helyen, ami nyáron egy csodálatos hely. Az odavezető út úgy lett, hogy a hegyet leszeletelték és közéje meg a tenger közé aszfaltutat létesítettek. Ez már nagyon régen, mivel ott volt az angol magnezitfeldolgozó gyár a múlt század elején, azóta az utat minden évben elrontja a tenger, tavasszal megjavítják, és ez Limni sétálóútja, itt bicikliznek, szaladnak, sétálnak, kutyát sétáltatnak, el is nevezték az utat „bypass avenue”-nak, viccesen. Vagyis aki nem akar bypass műtétet, az jobb ha naponta itt megjelenik :)
A lényeg hogy S. szerint ilyen nem volt az utóbbi 20 évben, mióta ő ott él egyfolytában. A tenger mint egy éhes vadállat felemelkedett a hegyig, elöntve az utat, azt teleszórva eszméletlen nagy kődarabokkal és sziklamaradványokkal, és darabokat kimarva a széléből. Északnyugati szél volt, ez pont telibe kapta azt a partszakaszt.
Ha már úgyis óra lett volna, leszaladtunk megnézni mi a helyzet. Sajnos a képek nem tudják érzékeltetni az egészet, a tenger morajlása olyan üvöltéssé erősödött, hogy nem hallottuk egymás hangját, úgy jártunk az út egyes részein, hogy hol a tenger tett egy lépést, hol mi. Az út rosszabb részét már nem tudtuk megnézni, mert az ernyők ellenére csuromvizesek lettünk, nekem ráfagyott a kamerára a kezem és hazarohantunk forró vízzel letusolni. Azért jöjjenek a képek, arról a részről amit meg tudtunk nézni.
Itt éppen nem esett. Messziről látni a hullámokat, de nem lehet érzékelni mekkorák.
Innen már láttam a különbséget egy nyugis és egy viharos nap között.
Az egyik kedvenc partomat ostromolják a hullámok.
A kis kikötő hullámtörője jó munkát végzett, csak a végén, ahol már nem magas a fal, ott rendesen átcsaptak a hullámok. Az átcsapást nem sikerült lefotózni.
Minden új hullámcsapás új kövekkel dobálódzott.
Víz fölött.
..most víz alatt.
A nyáron kristálytiszta víz most sárlé.
Itt kezdünk elázni, a vizet mindenhova befújja a szél.
A tenger is magáénak követeli ezt a részt. Ez az első akadály.
Itt már vadul fúj, vadul esik, alig tudok fotózni. S. a leghátul látszó szikla alatt elvezető útszakasz után még jóval lakik.
Ez tegnapelőtt még egészen jó minőségű aszfaltút volt.
Szétázva, de vidáman.
2009. március 15., vasárnap
Tavaszi napsütés
Egy nagyon szürke hét áll mögöttem, egyrészt most kezdem magam összeszedni a Budapesti út után, másrészt a gyerek egész héten beteg volt. Múlt vasárnap kezdte, aztán az egész hetet végigvitte, magas láz, szipákolás, most a végén vastag köhögés. Szerencse nem kellett hörgőtágítókat szívnia (többet mint a megszokott) mert nálunk ott van nagy érzékenységi fok. A lényeg, hogy rettenetesen bezáródtam és nemcsak ez volt nehéz, hanem mivel nagyon sok munkám volt, megevett a lelkiismeret furdalás, hogy szegény gyerek egész héten csak tévézett meg videózott. Sajnos ebben nem vagyok jó, nem tudom úgy megoldani a dolgokat, hogy vele is foglalkozzak, itt nem a kajáról és ilyesmiről beszélek, azokat megoldom, de semmi energiám nem marad pl. egy játékra, mesére, rettenetesen rossz anyának érzem magam… A sok házimunkától meg megfájdult a kezem is, ezelőtt 3 évvel volt egy nagyon komoly problémám a vállammal, amit csak 4 hónapos injekciózás hozott helyre és azóta ha megerőltetem sajnos megint elkezd fájni. Egyik nap kicsit piszmogtam a kertben is és azóta megint fáj, 3 napja megint gyógyszereket szedek.
Na mindegy, a mai napon lementünk Limnibe, hogy a leckéket átvegyük a gyerek egyik osztálytársától, csak úgy, mert úgysem tudjuk ma bepótolni. Csodás idő volt, az emberek mint a méhecskék kint zümmögtek, pár Athéni csoport is volt akik megtöltötték a part-menti tavernákat, innentől kezdve már felénk a hétvégék ilyenek, a turizmus zöme hétvégi turizmus, csak júli-augusztusban van hétköznap is tömeg. Mi is egyet ücsörögtünk, a gyerek játszott egyet a parton, aztán ebédre hazajöttünk, a héten nem tudom mi a csodát csináltam, de egyfolytában egy halom ételem volt és egy csomót ettem, becsszóra meg is látszik minden ruhámon :(
A többieknek főzőm és én hízom meg, mert a fiúk elég finnyásak, és mikor valamit meghagynak jön anyuci eltakarítani a maradékokat persze..Na pár mai kép Limniből szemet gyönyörködtetőnek. :)
A többieknek főzőm és én hízom meg, mert a fiúk elég finnyásak, és mikor valamit meghagynak jön anyuci eltakarítani a maradékokat persze..Na pár mai kép Limniből szemet gyönyörködtetőnek. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

























